2024.07.20. 17:00
Kékszalag: A debreceni vitorlázó újra teljesítette a versenyt
A Chili Sailing Team kapitánya, Sipos Zoltán megküzdött a célba érkezésért, ami bő fél óra híján egynapos versenyzést jelentett a számára.
Az idei versenyen is rengetegen indultak
Forrás: Boros Norbert-archív
Kevés olyan sportesemény van hazánkban, amire akkora figyelem összpontosul, mint a Kékszalag vitorlásversenyre. Sokaknak vélhetően fogalmuk sincs magáról a sportágról, viszont azt szinte mindenki tudja, hogy a Balatonon zajló tókerülő viadalról van szó.
Idén 56. alkalommal rendezték meg a magyar vitorlásversenyek ékkövét, Európa legnagyobb létszámú, legrégebbi és leghosszabb tókerülő regattáját, azaz a Kékszalagot. A nemzetközi viszonylatban is magasan jegyzett eseményen vízre szállt a debreceni Sipos Zoltán is, aki hat éve köteleződött el a vitorlázás mellett, ez a negyedik versenyszezonja, s idén harmadik alkalommal indult a Kékszalagon. A cívisvárosi sportember készséggel válaszolt a Hajdú Online kérdéseire.
Új csapattársakkal
A versenyszezon legkiemelkedőbb erőpróbája a Kékszalag, éppen ezért komoly felkészülés után illik starthoz állni a viadalon. – A 2024-es szezont már januárban elkezdtük, de úgy is fogalmazhatunk, hogy be sem fejeztük az előzőt, ugyanis szinte egész télen vitorláztunk. Számos versenyen indultunk idén, többek között a Pünkösdi Regattán és a Fehér Szalagon, hogy csak a nagyobbakat említsem. Áprilisban két vitorlázó társammal, Gyulai Kingával és Jermendi Adriennel elhatároztuk, hogy – először ebben a felállásban – körbevitorlázzuk a Balatont, így is készülve a májusi Flexfleet Klasszikus „egykezes” vitorlásversenyre. A tókerülő viadalon a 66 nevezett egységből az abszolút 11. helyen végeztem a szólóvitorlázók között. Ezek a versenyek nagyon sokat számítottak a Kékszalagra való felkészülésben – mondta Sipos Zoltán, aki mesélt a tavalyi Kékszalagról is.
Sportos vitorlázás
– Az elmúlt évben nem a saját hajómmal vettem részt, mivel felkérést kaptam a Trentasette versenyhajóra, amit örömmel elfogadtam. Úgy gondoltam, egy gyorsabb, nagyobb vitorlázó múlttal rendelkező csapatkapitánytól sokat tanulhatok és elleshetek néhány kulisszatitkot a professzionálisabb egységtől. Az eredmény kiváló lett, abszolútban és csoportban is dobogós helyen végeztünk. Az idei Kékszalagra a már említett két vitorlázótársammal készültem fel. Mindig igyekszem olyan vitorlázókkal körbevenni magam, illetve olyan embereknek lehetőséget biztosítani, akik valóban a vitorlázást, mint sportot részesítik előnyben, s ennek érdekében nem sajnálnak időt és energiát áldozni, mivel csapat és egyéni szinten is csak így lehet eredményeket elérni. A Chili Sailing Team elsősorban a sportos vitorlázást részesíti előnyben, hiszen ha találkozik két hajó a vízen, akkor egyből „verseny van” – ami már szlogenné vált köztünk. A Kékszalagnak a már több éve tulajdonunkban lévő, karbonból készített, CODE8 típusú, 8 méter hosszú versenyvitorlással vágtunk neki.
Ez a verseny, akár a többi tókerülő viadal, még a nálunk sokkal tapasztaltabb versenyzőknek is igazi kihívást jelent, széltől, hajótípustól függően átlagosan egy napot veszi igénybe az erőpróba. Kisebb méretű hajó és kisebb létszámú csapatok esetén, mint például a miénk, a koncentrációnak folyamatosnak kell lennie, nem szabad hibázni és nem nagyon lehet pihenni a verseny ideje alatt, ráadásul a nagy meleg sem könnyíti meg a versenyzők helyzetét.
Azt tudni kell, hogy én nem „születtem bele” a vitorlázásba, viszonylag későn, túl a negyvenen kezdtem, így számomra az elsődleges cél a Kékszalag abszolválása, a tisztes helytállás volt – mondta Sipos Zoltán.
Hatalmas erőfeszítések
Az idei Kékszalag résztvevőinek szinte egész napos széltelenséggel küzdve kellett teljesíteniük a távot. – Jól rajtoltunk, ahogy csak tudtuk „húztuk a gázt”, sikerült az élmezőnnyel mennünk, ami bőven az első 100-at jelentette. A balatonkenesei első pályajel előtt nagyjából 1 kilométerre elállt a szél, a mezőny megállt. Mi a parttól távolabb vártuk a frissülést, ami végül eljött, de számunkra nem megfelelő irányból, hanem az északi part felől.
Ezért több hajó hamarabb tudott megindulni, mint mi, így mire hozzánk is leterjedt a szél, addigra sokan elmentek mellettünk. A Siófok felé tartó szakaszon több hajót is behoztunk, majd a Tihanyi „cső” felé vezető úton ismét sok ellenfelet megelőztünk. A tihanyi szorosnál sok vitorlás összezsúfolódott, több száz hajó volt egymás mellett 1 kilométeren belül, s ez nézői szemmel csodálatos látványt jelentett. A keszthelyi pályajel felé élvezetes volt a hajózás, éjjel 1-2 óra környékén a sötétben hatalmas volt a forgalom a keszthelyi öbölben.
Ezután kerül fel a tortára az a bizonyos hab: irány Balatonfüred! Nekünk kitartott a 10 csomós vagy néha még nagyobb szembeszél, ezért nemhogy pihenni nem lehetett, de végig kreuzoltunk a célig. Ez óriási erőfeszítésünkbe került, őszintén mondom, nagyon vártam már a célba érést. Végül a több mint 500 induló hajó között a 140. helyen, 23 óra 27perc 57 mp alatt teljesítettük a távot. Bevallom, hatalmas élmény volt újra teljesíteni a Kékszalagot! – emlékezett vissza a debreceni vitorlázó.
