2024.08.05. 20:13
Öt dolog, amit még lehet nem tudtál Kusnyir Erik magánéletéről!
A DVSC futballistája a családjáról, az iskoláról, a gyerekkoráról és a feleségéről is nyíltan beszélt. A Piros-Fehér Történetek legutóbbi vendége Kusnyir Erik volt.
Az Ultras Debrecen és a Loki Szurkolók Egyesülete által havonta szervezett beszélgetés-sorozat, a „Piros-Fehér Történetek” előző vendége Kusnyir Erik volt a Nagyerdei Víztoronyban.
Fotó: Czinege Melinda
Mint az az esemény felvezetéseként elhangzott, a DVSC futballcsapatának jobbhátvédje a kitartásával és hozzáállásával kivívta a szurkolók tiszteletét. Szó esett róla, hogy Kusnyir Eriket bár több külföldi csapat is figyelte, illetve jó formája miatt arra is volt esélye, hogy meghívót kapjon a magyar labdarúgó-válogatottba, ám keresztszalag-szakadást szenvedett, amelyből jelenleg még lábadozik.
Kusnyir Erikék rivalizálhatnak
A játékos elmondta, jó úton jár, és ha minden optimálisan alakul, három hónap múlva akár már ismét láthatjuk a pályán. A 29-es mezszámot viselő sportoló az előző szezonban rendre a kezdőcsapatban kapott szerepet, sérülése után pedig jobbhátvéd poszton az a Baranyai Nimród játszott, aki a nyáron Újpestre igazolt. Így aztán kölcsönbe, de kivásárlási opcióval érkezett a Lokihoz Arandjel Sztojkovics, – az ETO FC Győr elleni szezonnyitón már be is mutatkozott – akivel Kusnyir Erik rivalizálhat. – Nyilván számítottam rá, hogy a DVSC-hez érkezik majd egy új jobbhátvéd, de az a mi javunkat is szolgálja, ha versenyezhetünk egymással azért, hogy a kezdőbe kerüljünk. Jelenleg még az erősítő edzéseken lehetek a csapattársaimmal, remélem hamarosan a kontakt nélküli tréningeken is részt vehetek.
A visszatérés még kicsit távolinak tűnik, de mindent beleadok, hogy minél hamarabb ott legyek a meccseken
– hangoztatta Kusnyir Erik, akiről a beszélgetés folyamán több érdekesség is kiderült:
- Csak ukránul beszélt, de megtanult magyarul
- Úgy érzi, hogy másokhoz képest neki sokkal több energiát kellett befektetnie a tanulásba
- Kick-boxról váltott a labdarúgásra
- A futball-karrierje miatt a csapattársa családjánál is lakott
- Egy óvodába járt a feleségével
Így tanult meg magyarul
Kusnyir Erik édesanyja magyar, édesapja pedig ukrán. A Kárpátaljáról származó futballista bár az óvodában magyar nyelvű csoportba járt, gyermekkorában mind a családdal, mind a barátokkal ukránul beszélt. – Mikor a pallagi akadémiára jártam, 16 évesen kezdtem tanulni magyarul. Ugyanis mivel csak ukránul beszéltem, csak az egyik kollégista barátom értett meg, aki sokat segített aztán nekem.
Jobban meg szerettem volna tanulni kommunikálni, a barátom pedig azzal, hogy nem válaszolt sokszor ukránul, rákényszerített arra, hogy magyarul próbálkozzak. Ez jó taktika volt, örökké hálás leszek neki.
Azóta már mindig magyarul beszélünk egymással. Azóta ha nyelvtanilag hibázok, az öltözőben olyankor a többiek zrikálnak, de már megszoktam. Tudom, nem beszélem tökéletesen a nyelvet, de egyébként még mindig fejlődök – tette hozzá Kusnyir Erik.
Ilyen tanuló volt az iskolában
Kusnyir Erik az eseményen megosztotta, hogy közepes tanulónak számított. Mindig arra törekedett, hogy jó osztályzatai legyenek, de olykor úgy érezte, hogy másoknak jobban fog az agya. – Sokszor befeszültem, néha pedig el se mondtam, ha rossz jegyeket kaptam. Édesanyám földrajz-történelem szakos tanár, örökké hálás leszek neki, mikor azt mondta, hogy ne törődjek az osztályzatokkal. Akkor valami felszabadult bennem, és nem stresszeltem rá úgy a dolgokra. Természetesen azután is próbáltam kihozni azt, amit lehet, de néha nekem több energiát kellett belefektetni a tanulásba, mint másoknak – mesélte a labdarúgó.
Fotó: Czinege Melinda
Ezt a sportágat is űzte
– Apukám kick-boxra íratott be, nyolc éves koromig ezt a sportágat űztem. Aztán a nagyapám a kérésemre egyszer titokban elvitt egy fociedzésre, onnantól kezdve pedig megállíthatatlan voltam. Anyukám mindenben biztatott, támogatott, és bár édesapám egy darabig ragaszkodott hozzá, hogy kick-boxra járjak, de aztán meggyőztem róla, valójában mit is szeretnék.
Apukám jó ideig el sem jött a meccsekre, de aztán egyre inkább ő is kezdett támogatni. Azonban sokáig nem dicsért meg, és hiába értem el jó eredményeket, vagy kaptam a legjobb játékosnak járó kupákat, ez nem esett túl jól. Biztos büszke volt rám, csak nem kaptam meg tőle azt a szót, amiért valójában hajtottam. Mindez mégis motivált, mióta pedig az NB I.-ben játszok, többször is megdicsért – de egyébként kritikusan sokszor azt mondja a teljesítményemre, hogy nem rossz, de azért jobb is lehetne
– osztotta meg a publikummal.
Több családja volt
Kusnyir Erik már igen korán feltette a futballra az életét, azt is elmondta, hogy emiatt sokat volt családjától távol. – Tény, hogy nem volt könnyű út, de ezt én választottam.
Munkácson több nagy focitorna is volt, az egyiken pedig kinézett magának az a Lemberg, amely utánpótlás-csapataiban egyébként főként csak helyi gyerekek pallérozódtak. Nagy lehetőség volt számomra, hogy odaigazolhattam.
Azonban nem volt kollégium, a csapattársaméknál laktam három-négy évig. Teljesen beilleszkedtem, a családi munkában is részt vállaltam. Szép emlékeim vannak erről az időszakról, azóta is tartom velük a kapcsolatot. Úgy volt, hogy majd jönnek Debrecenbe is, csak sajnos a háború közbeszólt – ecsetelte.
Piros-Fehér Történetek – Kusnyir Erik
Fotók: Czinege MelindaAz óvodában ismerte meg a feleségét
Kusnyir Erik úgy érzi, hogy családjától mindent megkapott, szeretett Alsókerepecen élni. – Viviennel egy óvodába jártam, de persze az első csók még nem ekkor történt – tette hozzá nevetve. – Bár én Lembergben, ő pedig Munkácson tanult, 2016-ban a nyári szünetben találkozunk, és komolyabban elkezdtünk beszélgetni, majd esküvő lett a vége.
Az első négy évben távkapcsolatban éltünk, minden hétvégén próbáltam hazamenni. A Covid-járvány idejében a családja ugyan nem nagyon akarta engedni, hogy elutazzon, de egy hétre eljött hozzám, és aztán pedig lezárt a határ. Azóta itt megtalálta a helyét, karrierem után is Debrecenben szeretnénk élni
– fogalmazott.
Végül arra is fény derült, hogy Kusnyir Erik ugyan a korábbi edzőjének, Sándor Csabának köszönhetően védekező középpályásként is játszott, de valójában mindig jobbszélső hátvédnek érezte magát. A játékos bízik benne, hogy a jövőben minél több sikert érhet el a DVSC-vel, ha egyszer pedig külföldre igazolna, Spanyolországban, Olaszországban vagy Belgiumban tudná leginkább elképzelni magát.
