Keleti hangadó: nem kötelező a Loki mezét viselni!

Írnám, hogy lehiggadva, aludva egyet a szombati Szpari-Loki 3-2-re pötyögöm soraimat, de nincs így. Egyrészt nem higgadtam le, másrészt nehezen tudtam elaludni. No nem azért, mert attól féltem, rémálmaim lesznek – bár éppen lehettek volna, ha újraélem a mérkőzést az éjszaka –, hanem, mert engem bántott a vereség, a meccs képe, a botrányosan rossz játék, de főleg pár, debreceni mezes focista hozzáállása. Mert ki lehet kapni – amúgy nem lehet – akár egy keleti rangadón is úgy, bár nem megy a játék, a belemet is kifutom, de az a semmi, amit 1–0 után főleg az első félidőben előadott a DVSC labdarúgás címén, elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan egy felkészülési mérkőzésen is, nemhogy egy Nyíregyháza elleni rangadón.

Debreceni VSC: két dolgot kértek a drukkerek

A debreceni fanatikusok két meccset kértek a múltkor Ferenczi Jánoséktól: a Békéscsaba és a Nyíregyháza elleni derbik megnyerését. Az első sikerült, valljuk be, egy meglehetősen halovány viharsarki brigád ellen, a másodikra viszont szinte esély sem volt a fentebb leírt dolgok miatt. Miként fordulhatott elő az, hogy a nyíregyiek játékosai láthatóan jobban akarták a sikert, mint a debreceniek? Ez nem pénz kérdése, hanem önbecsülésé, tiszteleté, profizmusé. Ez(ek) hiánya miatt most a Loki-szurkolóknak kell hallgatniuk a szabolcsi drukkerek kárörömét, gúnyolódását legalább fél évig, csak azért, mert jó pár, magát futballistának tartó valaki arra nem volt képes, hogy az egész hetes nagy fogadkozás (rangadó helyett hangadó) után rendesen odategye magát a 90 perc alatt (akinek nem inge…).

Nem kötelező a Debreceni VSC-ben futballozni. De aki akar, annak kutya kötelessége minden meccsen megszakadni a sikerért, és azért is, hogy a jövőben valahogy kárpótolja a drukkereket a nyíregyházi szégyenért – elárulom, nem lesz könnyű. Aki pedig máshol képzeli el a jövőjét, az adja le csendben a szerelést, jobb lesz mindenkinek.