2 órája
Máté evangéliuma
Máté Csabának hat meccsnyi bizalom jutott. Kérdés, jó ütemben változtattak-e ismét a Debreceni VSC vezetői.
Aki látta a DVSC fehérvári meccsét, és olvasta, vagy hallott a Loki múlt hétfői közleményéről, szombat este már sejthette, Máté Csaba ideje kitelt a piros-fehéreknél. Pedig nagy reményekkel érkezett szűk két hónapja, de nem csak ő volt felvillanyozva, Szrdjan Blagojevics menesztését követően sokan örültek – szurkoló, játékos –, hogy végre ismét magyar edzője lesz a Debreceni VSC-nek. Az ajánlólevele jó volt, igaz, hogy túl sok meccse nem volt vezetőedzőként, de hosszú éveket húzott le az FTC szakmai stábjában, ahol elvileg jó külföldi edzőktől leshette el a mesterfogásokat. Ráadásul 2023 nyarán 10 tétmeccsre le is ült a fővárosiak kispadjára, amelyből gólra törő játékkal 9-et meg is nyert a gárdával. Ezek alapján is gondolhatták sokan, hogy ideális megoldás lehet a szekszárdi születésű tréner, és ha nem is a bibliai Messiásként várták, de a drukkerek nagy része – és természetesen a klub vezetősége – bizakodott, megfelelő kezekbe került a szakma.
Forrás: Napló-archív
Mintha nem ismerte volna a Debreceni VSC-t
Az antré nem is sikerülhetett volna jobban, győzelem Békéscsabán a kupában, de aztán jött a szenvedés: zsinórban öt bajnoki vereség úgy, hogy az utolsó három meccsen még gólra sem futotta a kiesőhelyre zuhant Debreceni VSC erejéből. Ez már így sok(k) volt mindenkinek, múlt vasárnap jött is a hír, hogy megköszönték Máté Csaba debreceni szolgálatát. (A mester a napokban töltötte be az 55-öt, így a szülinapi torta mellé ezúttal egy felmondólevél, meg valószínűleg egy halom pénz is járt.)
Természetesen csak az érintettek tudják, mi vezetett a szakításhoz, de nekem úgy tűnt, a szakember nem igazán passzolt a DVSC-hez. Nem ismerte a közeget, és – lehet nincs igazam – annyira a debreceni játékosokat sem.
Legalábbis erre utalt, hogy sok labdarúgó helyét láthatóan kereste a pályán és a taktikában, akadt, akit 3 egymást követő meccsen három pozícióban is kipróbált.
Apropó taktika, azt is nehezen lehetett kivenni – kivéve a felcsútiak elleni mérkőzést, mert ott egyértelműen le lett parkolva a csapatbusz is a kapuba elé –, mit is akart játszatni az együttessel. Talán leginkább azt, hogy a megszerzett labdákat a játékosok minél gyorsabban juttassák fel – magyarul íveljék előre – az oldalvonal mellett, ami minimum 10 év visszalépésnek tűnt a modern futballhoz képest.
Hogy lesz-e „feltámadás” Máté Csaba számára, az a jövő zenéje, én remélem máshol bebizonyítja, ha nem darázsfészekbe nyúl – azaz valóban szabad kezet kap, és nem kell kötéltáncot járnia az egók között –, akkor pozitív értelemben is tud maradandót alkotni a kispadon.
A vezetők döntése értelmében újra Dombi Tibire vár a hálás-hálátlan feladat, hogy valahogy megállítsa – van már rutinja benne – a gárda zuhanórepülését. Ha Mezőkövesden sikerülne továbbjutni a kupában, az jó alap lehetne hozzá, de ehhez tényleg mindenkinek be kell állnia a sorba. Én abban bízom, a klublegenda Kicsinek van olyan tekintélye házon belül is, hogy legalább ebben nem lesz hiba.
