Kusnyir Erik-nagyinterjú: Meghívtak az ukrán válogatottba, Hollandiából és Belgiumból érdeklődtek irántam

A DVSC jobbhátvédje, Kusnyir Erik volt a H szektor vendége. A Loki saját nevelésű játékosa, aki egyebek mellett a szurkolók egyik kedvence is már 118 meccsnél jár a debreceniek csapatában és jó úton halad a klublegenda státusz megszerzéséért. Ehhez persze még jó pár esztendőt le kell húznia piros-fehérben, de ezt aligha bánnák a drukkerek. A hajdúsági hátvéd 2016 óta él a cívisvárosban, karrierje elejét Kárpátalján kezdte, de amint jött a Vasutas megkeresése, egy percet sem gondolkozott. Kusnyir portálunknak adott interjújában elmondta, anno 18 esztendősen meghívták az ukrán válogatottba, de olyan döntést hozott, amely után a magyar futball kedvelői okkal szurkolhatnak neki, hogy egyszer magára ölthesse nemzetünk meggypiros mezét. A kiváló bekk arról is nyilatkozott, hogy a holland illetve a belga pontvadászat egyes csapatainál is felmerült a neve. Kusnyir Erik sérülése is szóba került, a futballista elmondta, lelkileg nagyon megterhelő időszakon van túl, de szerencsére olyan emberek veszik körül, akik pozitív energiákkal segítik a rehabját. 

Kusnyir Erik: Élete legjobb döntése volt Debrecenbe szerződni 

A legtöbb drukkert foglalkoztató kérdés: Hogy vagy? Hogy érzed magad? 

Hála az égnek jól vagyok, amikor megsérültem, magam alatt voltam, de szerencsére már mentálisan is rendben vagyok. Csinálom a rehabom, csak előre tekintek, már nem sok van hátra. Nagyon megterhelő, hogy külön kell készülni a társaimtól, de meg kellett értenem, a keresztszalag-szakadás egy komoly sérülés. Sokat segített, hogy olyan emberek vettek körül, akik pozitív energiákat küldtek felém. 

Gulácsi Péter nyilatkozta, hogy amikor keresztszalag-szakadást szenvedett, hallott egy kis reccsenést. Erre te is emlékszel? 

Tisztán. Borzasztó hang, ezt csak az tudja, aki átélte. Bíztam benne, hogy a korábbi porcsérülésem lehet, de hamar konstatáltam, nagyobb a baj. Egyébként sem vagyok az a szimulálós típus. Pont Kevin (Csoboth) vezette rám a labdát, de látta mi történt, ki is gurította azt. 

Kanyarodjunk vissza a gyermekkorodra: Kárpátaljai magyarként nőttél fel. Éreztél ebből bármi negatívumot? Esetleg az iskolában? 

Szerencsére semmi konfliktusom nem volt abból, hogy magyar vagyok. Sok barátot szereztem akkoriban, nekik sem voltak rossz élményeik. Anno magyar óvodába jártam, de otthon leginkább ukránul beszéltünk. Először ukrán nyelven tudtam beszélni, később magyarul. 

Korábban sokat beszéltél a kezdetekről, de melyik volt az a pont, amikor érezted, belőled profi futballista lehet? 

Amikor tizenegy évesen el kellett mennem otthonról. Munkácson volt egy torna, amelyen én lettem a legjobb játékos. Azt tudni kell, hogy olyan csapatok voltak, mint a Dinamo Kijev, a Shakhtar Donyeck, a Metalist Kharkiv vagy a Lviv (Lemberg). Az emléktorna végén a Lviv edzője odajött hozzám, szeretnék-e csatlakozni hozzájuk? Igent mondtam, de a lembergi együttesről tudni kell, csak helyiek játszhatnak az utánpótlásban, így különösen jólesett, hogy engem akarnak. Hiába mondtam igent, nem volt hol laknom. Az egyik csapattársam szülei magukhoz vettek, három évig velük éltem, szinte családtag lettem. Amikor például házimunka volt, azonnal segítettem. Nagyon hálás vagyok ezért a gesztusért. 

Időben előrehaladva a Loki szeretett volna szerződtetni. Anno milyen érzés volt, hogy a DVSC szeretne leigazolni? Noha előtte Tarpán kellett szerepelned, ahol volt és van átjárás a klubok között, de meglepett a megkeresés? 

Előbb a Lokihoz kerültem, próbajátékra érkeztem, egy hetem volt bizonyítani, de az első tréning után jelezték, leigazolnak. A papírok nem jöttek meg időben, de ahhoz, hogy sikerüljön a debreceni szerződés, külhoni magyarként játszanod kellett 50 kilométerre a határtól bizonyos számú meccset, ez pedig Tarpán jöhetett létre. Ezt követően végleg Debrecenbe kerültem, és azóta is próbálom a legjobbamat nyújtani. Mielőtt ideigazoltam, tudtam, hogy egy tradicionális klubról volt szó. Igazából egy barátom miatt jöttem a Lokihoz, Bidzilya Antonnal (MTK-Tiszaföldvár) szoros barátságot kötöttem, noha sokszor a pályán ellenfelek voltunk. 

Azóta rengeteg meccset lehúztál a Loki színeiben, mondhatni te is a drukkerek egyik kedvence vagy. Gondoltad volna, amikor elkerültél otthonról? 

Mindent egy lapra tettem fel, amikor Debrecenbe igazoltam. Ha nem sikerült volna bizonyítanom, lehet az ukrán másod vagy harmadosztályba játszanék, azt nem vennék komolyan. Sosem gondoltam volna, hogy egy klub szurkolói ennyire megszeretnek. Amikor rosszabbul megy a játék, akkor sem álltak úgy belém, hogy rossz érzést keltenének bennem. Rendkívül hálás vagyok, hogy így viszonyulnak hozzám. 

Apropó szurkolók! Mennyit jelentett neked, hogy annyian üzentek neked a sérülésed után? 

Nagyon jólesett! Utólag azt mondom, kellett is a lelkemnek a biztatás, mindig hálás leszek nekik. 

Kicsit kanyarodjunk el a sporttól. Ha jól tudom, nem rég feleségül vetted a párod. Hogy hogy ilyen fiatalon? Mióta ismeritek egymást? 

Viviennel egy faluban nőttünk fel, 2016 óta alkotunk egy párt. Éppen akkor, amikor a DVSC-hez igazoltam, rövid időn belül pedig már együtt is voltunk. Szerencsére eddig minden tökéletes, remélem, így is marad. 

Debrecenben azt szoktuk mondani, mindenki tud mindent a másikról. Ha jók az infóim, itt is tervezed a jövődet, a cívisvárosban vettél ingatlant. Ennyire megszeretted a várost? 

Debrecen a szívem csücske lett. Nagyon tetszik a város, mindenhez minden közel van, nem túl nagy, de nem is kicsi. Ukrajnához sincs messze, bármikor haza tudok menni, kivéve most persze. Ha a páromon múlna, nem is menne sehova már, de ehhez lehet lesz egy-két szavam… 

Lehet benne lesz egy külföldi karrier, de a végállomás mindenképpen Debrecen lenne. 

Tud még újat mutatni egyébként? Megtalálod azokat a helyeket, programokat, amelyek feltöltenek? 

Nyolc év alatt azért sok mindent bejár az ember, de például a Nagyerdő, a Békás-tó elképesztően gyönyörű. Mindig tudunk olyan programokat szervezni, amelyekkel feldobjuk a hétköznapjainkat. 

Azért feltételezem, ha egy külföldi bajnokságból keresnének, elgondolkoznál rajta. Mely bajnokságoknak adnád be a derekad? 

Ez az egyik célom, nem titkolom. Fontos hangsúlyoznom, ha végleg a DVSC-ben maradok, akkor is elégedett leszek. Egyébként sokan nem is tudják, volt konkrét megkeresésem is Hollandiából vagy Belgiumból. Az akkor nem jött össze különböző okokból, meglátjuk lesz-e még esélyem a légióséletre. 

Sokan úgy gondoljuk, ott lettél volna Marco Rossi keretében az Európa-bajnokságon, ha nincs a sérülésed. Te láttál rá esélyt? 

Én is hallottam a pletykákat, de konkrétumokról nem tudok beszámolni. Valóban jól ment a játék a sérülésem előtt, de a „Mister” nem keresett még. Azonnal készen állnék, ez is lehet akár a mindennapi motivációm. Hatalmas megtiszteltetés lenne, ha magamra ölthetném a címeres mezt. 

Tudom, hogy magyarnak vallod magad, de ha Szerhij Rebrov meghívót küldene az ukrán válogatottba, elfogadnád azt? 

Erről sem tudnak sokan, de anno amikor 18 voltam meghívót kaptam az ukrán labdarúgó-válogatott összetartására, de nem fogadtam el az ottani szövetségi kapitány „levelét”. Csak néztek, hogy lehetséges ez, vagy miért? Magyarnak érzem magam, így nem kérdés, milyen válogatott szeretnék lenni. Egyébként sem volt nehéz döntés, mert a szívemre hallgattam. 

Noha eddig kívülről nézted a srácok teljesítményét, hogyan éled meg az eddigi szereplést? Szerinted mire lehettek képesek a szezon további részében? 

Az MTK ellen is látszott, van akarat a srácokban, persze kikaptunk, nincs mit szépíteni. Nem a legjobb időszakot éljük, de ki fogunk jönni a gödörből. Ismerem a srácok karakterét, mindent bele fognak adni az összes meccsen. 

Kusnyir Erikkel a fedélzeten? 

Reméljük! Pontos időpont még nincs, mikor térhetek vissza, de elvégzem az összes munkát, amit a rehabon kell és bízok a legjobbakban. 

A DVSC őszi programja: 

Az NB I. szombati állása: