2 órája
Összeesett az utcán, újra kellett éleszteni – ez változtatta meg a DEAC sportvezetőjének életét
Idén tavasszal megváltozott az élete Lánczi Andrásnak, az egyetemi floorballosok szakosztályvezetőjének. Újraélesztése után ma már másként éli meg a pillanatot.
Május 12-én megváltozott az élete az egyetemi floorballosok szakosztályvezetőjének. Lánczi András összeesett az utcán, miután megállt a szíve. Egy szabadnapos orvos és egy járókelő sietett segítségére, újraélesztették, bő negyedórába telt, mire vissza tudták hozni az életbe. Nem volt kérdéses, hogy először hogyléte felől érdeklődtünk – számolt be róla a deac.hu. Mint írták, a szakember rendületlenül dolgozik az egyetemi gárda floorballcsapatáért, de a vele készült interjúban először természetesen az állapota felől érdeklődtek.
Forrás: deac.hu
– Köszönöm, szerencsére elmondhatom, hogy jól vagyok. Kicsit furán hangozhat, de nagyjából ugyanúgy telnek most már a napok, mint a fél évvel ezelőtt történtek előtt. Nyilván a napi rutinra igaz ez, azonban a gondolataimat, az érzéseimet tekintve másképpen élek meg azóta mindent.
A szörnyű az lett volna, ha ott maradok, szerencsére nem így történt, és azóta mindenre ajándékként tekintek az életemben. Próbálom azokat a dolgokat is észrevenni, amelyek mellett korábban hajlamos voltam elmenni. Az ember gyarló, amit megszokott és jó, az alapvetésnek veszi. Holott sokszor nem az. Ezekre biztos, hogy érzékenyebb lettem. Sokaknak mondtam azóta: nagyon örülök, hogy látlak. S ez nem elpuffogtatott frázis, hanem valóban boldog vagyok, hogy időt tölthetek velük.
Nagy öröm, amikor a családommal, a gyermekeimmel lehetek, és próbálom azt az időt tartalmasan tölteni, minél inkábbb megélni. Sajnos, a világ nem arrafelé tart, hogy csak úgy megálljunk néha, fölnézzünk, és élvezzük a pillanatot, pedig ez nagyon fontos
– vallotta meg a sportvezető, aki egyben a klub korábbi játékosa is
Andrástól megkérdezték, szakosztályvezetőként miként látja a DEAC floorballosainak jelenét és jövőjét.
– Ez nehéz és egyben jó kérdés. Nem könnyű megszólítani a fiatalokat a sportág számára, hiszen más lett a világ, mint volt 15 vagy 20 éve, és nem biztos, hogy erre mi mindig a legjobb válaszokat adtuk. Ami az én generációmnak jó volt és evidencia, az ma már nem az, de ez természetes folyamat. Ennek vannak demográfiai okai is: kevesebb gyerek születik, ezáltal kevesebben választják a mozgást. Akik mégis, azok pedig inkább a TAO-s sportok felé orientálódnak.
Nehéz olyan lelkes fiatalokat találni, akik kedvet éreznek egy peremsportághoz. A különböző szakági szövetségek bankszámlái között is óriási különbségek vannak, és nem a floorball javára.
A diákolimpiákon nagyon népszerű a sportág, azonban ezen szint fölött valami megtörik. Szerencsére Debrecenben vannak utánpótlás korú játékosok, őket versenyeztetjük kispályás bajnokságokban. Nehéz folyamatosan életben tartani a sportágat, jelentős kihívást jelent – mondta Lánczi András, aki a most futó szezonbeli elvárásokra is kitért.
– A mostani bajnoki kiírás meglehetősen furcsa, mindössze négy meccs határozza meg, hogy bekerül-e a felsőházba egy csapat. Ezzel nem értek egyet, de természetesen el kell fogadnunk. A keretünkben évről évre változás van, és most jelentően megfiatalodott a csapatunk. Az ifjakat szeretnénk minél többször bevetni és kipróbálni, hogy mire képesek. Egy találkozón már túl vagyunk a Phoenix Wizards otthonában, a 11–4-es vereség nem hízelgő ránk nézve, ám a játék képének nem teljesen felel meg. Kevés meccs van, ezért a lőtt és a kapott góloknak is nagyobb a jelentősége. Jobban kell élnünk azokkal a lehetőségekkel, amelyek az ellenfél kapuja előtt adódnak számunkra. 3-4 rutinosabb játékosunk köré épül a fiatal csapatunk, és az újaknak gyorsan kellene alkalmazkodniuk az OB I ritmusához, hogy eredményesebbek lehessünk. Ám a legfontosabb célunk, hogy minél több játékost beépítsünk a gárdába. Ők két-három éven belül megfelelő rutinnal, ám ifjonti hévvel húzóemberek lehetnek.
