2007.11.09. 06:22
Kétfajta menü, pergő vakolat
<p>Vajon hogy illett egymás mellé vacsorára a zsemle és a csokoládés puding? <STRONG>M. Magyar László jegyzete</STRONG></p>
Mindenkinek van a véleménye a kórházi kosztról. Vagy azért, mert betegen megtapasztalta az ott kapott falatok minőségét és mennyiségét, vagy azért, mert rokonként vitt már be húslevest, rántott csirkét, töltött káposztát. Most országosan is reflektorfénybe került a kórházi étkeztetés, hiszen december 1-jétől a duplájára emelik az egy betegre fordítható étkezési pénzt. Csak dícsérendő, hogy az ebédre kétfajta menüből lehet majd választani, s lesz tízórai és uzsonna is.
Magam sohasem kritizáltam a kórházi étkeztetést. Napközis tanulóként hozzászoktam ahhoz, hogy ne válogassak az ételekben, s ha valamire mégis fanyalogtam, katonaként már azt is lelkesen ettem. Nem is volt semmi gondom a közelmúltban a kórházi ebéddel, csupán a reggeli és a vacsora mennyiségét keveselltem, s azt nem értettem: Hogy lehetett vacsorára a zsemle mellé csokoládés pudingot adni?
Lehetett pótolni otthonról a kosztot, ezért engem jobban foglalkoztatott a kórházban az, hogy a mellékhelyiségben kiégett a villany, a zuhanyzóban pergett le a vakolat, a kórteremben pedig az egykoron fehérre festett radiátor ma már barna a rozsdától. Bár ezek „apróságok”, mégis hozzájárulnak a beteg közérzetéhez.
Olvassa el M. Magyar László blogját is, keresse a Fittipaldi-t!
Kapcsolódó cikkek:
