"Teremts bennem tiszta szívet!"

2007 karácsonyán azonban az örökkévaló Isten egy sokkal jelentősebb határátlépésre irányítja figyelmünket. A betlehemi gyermek születésével határok omlottak le Isten és ember, ég és föld között, azt üzenve nekünk, hogy Isten hozzánk való közeledésének, irántunk érzett szeretetének nincs határa. Isten hosszútűrésének, belénk vetett bizalmának, befogadó és elfogadó szeretetének nincs határa. S bennünket is arra kér, hogy ezzel az indulattal közeledjünk egymás felé.

Karácsonykor mindenki keres, hajszol valamit. Érzi, hogy az „ünnep” valami többet, valami különlegeset hozhat, csak meg kellene találnunk. Ez az ember által keresett és hajszolt kincs a boldogság. Boldogság a szó legteljesebb értelmében, s ez számunkra minden körülmények között csak az Istenben való megnyugvásból, a tőle nyert békességből fakadhat.

Ám ennek a békességnek a megtalálása sem könnyű. Sokkal nehezebb, mint finomságokat főzni, ajándékokat vásárolni, látható csillogást varázsolni magunk köré. Mert a karácsonynak egyáltalán nem erről kellene szólnia. Ez az ünnep azt akarja évről évre tudatosítani bennünk, hogy Isten közeledik hozzánk. Tőlünk pedig azt kéri-várja, hogy mi is közeledjünk Hozzá. Ehhez pedig először le kell győzni magunkban kételyeket, bizalmatlanságot, felgyülemlett haragot egymás iránt, békétlenséget és reménytelenséget. Mert amíg ezzel van tele a szívünk, addig nem tudunk testvérként közeledni egymáshoz, és az az ember, aki nem tud a másik emberhez szeretettel és jó reménységgel fordulni, annak nagyon nehéz az Istenhez való közeledés is. Teremts bennem tiszta szívet! – kéri a zsoltáros. És ez nem a tökéletességet, a hibátlanságot jelenti, hiszen egyikünk sem az. Ez azt a szándékot, akaratot, vágyat jelenti, hogy tiszta szívvel, őszintén meg tudjak állni az örökkévaló Isten előtt, és hagyjam, hogy gyűlölet helyett megbocsátás, önzés helyett felebaráti szeretet, kilátástalanság helyett reménység töltse el a lelkemet. Ezt a vágyat, ezt az akaratot, ezt a közeledést várja tőlünk, és akkor közeledni fog hozzánk, ahogy Igéjében ígéri. És erre minden embernek sokkal nagyobb szüksége van, mint bármiféle ajándékra, vagy néhány külsőségekben kimerülő, kiüresedett munkaszüneti napra. A karácsony üzenete Isten békessége, amit mindannyiunknak kínál.

Az ember egy hatalmas, felfoghatatlan, végtelen univerzumban él, amelyben nagyon sok mindent nem ért, nem érti és nem tudja a kezdetet és a véget. Ugyanakkor látja saját életének határait, személyes környezetét, betegségeit, hiányait. Ha meg akarjuk találni belső békénket, akkor meg kell próbálnunk elfogadni a nekünk szánt időt, a helyet, ahová születtünk, a körülményeinket, megérteni és befogadni azt, amit a Szentírás mond: A véges nem fogadhatja be a végtelent. És ha az ember elfogadja, hogy a számára adatott határok között élve a határtalan Istent nem tudja befogadni, és ebben megnyugszik, akkor békességet talál. Mert megérti, hogy a határtalan Isten viszont be tudja és be akarja fogadni őt.

Ez az elfogadás egy olyan feladat, ami ebben a tudásalapú társadalomban valami egészen másfajta tudást igényel. Tanulás, amit állandóan gyakorolni kell. Hadd idézzem a 131. zsoltárt, amely olyan szépen és hitelesen ír erről a békességkeresésről:

„Uram, nem fuvalkodik fel a szívem,
nem kevély a tekintetem.
Nem törekszem arra, ami túl nagy
és elérhetetlen nekem.
Inkább csitítottam,
csendesítettem lelkemet,
mint anya a gyermekét.
Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
Bízzál, Izráel, az Úrban
most és mindörökké!”

Mindannyiunknak kívánom, hogy 2007 karácsonyának ünnepén éljük meg és érezzük át azt a legyőzhetetlen reménységet, amely hiszi, hogy a sötétségben fénylő világosság, melyet az Úristen a betlehemi jászolban született Jézusban ajándékozott nekünk, megőriz és megtart minden baj között is, és békességgel tölt el bennünket.

Bölcskei Gusztáv
szerzőnk a tiszántúli református egyházkerület püspöke, a zsinat elnöke

Kapcsolódó cikkek:

"Jövőt és reményt adok nektek" 
Karácsony táján sokszor halljuk a jókívánságot: Békés, boldog ünnepeket! Ilyenkor ennek a kívánságnak sajátos mélysége van. A béke az igazságosság műve.