2008.01.03. 06:13
Postánkból: Ünnepi Gondolatok, s ami mögötte van
<p>Ünnepi Gondolatok! Igen! Elcsentem egy TV csatorna reklám idejében látott rövid szösszenet címét. Nos ebben a műsordarabkában megható, és magasztos idézeteket közölnek velünk, átlagemberekkel.</p>
Az idézetek ismert íróktól származnak. Vajon mindenki azonosul a képernyőn idézett mondatokkal, vagy csupán a média válogat egyoldalúan?
Vajon mindenkinek ugyanaz jutott az eszébe ezen a karácsonyon?
Mert mire gondoljon az a szürke kisember, akinek ilyenkor is a fejszámolástól zsong a feje, azon rágódva most milyen alapvető használati cikket tud nélkülözni, hogy az így megspórolt összegből ajándékot, ünnepi vacsorát, karácsonyfát vegyen? Felhőtlenül tud-e az örülni, aki édesanyjához látogatva az ünnepi vacsora alatt ellesi, hogy az egyébként mosolygós anyuka titkon a fogát szorítja össze, nehogy a fekélyes, felduzzadt lába miatt érzett fájdalma jajszóval távozzon szájából?
Kikapcsolódhat-e pár napra az agy, amit egész évben meddő politikai csatározásokról szóló vitákkal, milliárdos csalások hírével, háborús jelentésekkel, katasztrófák, balesetek képeivel bombáznak, és a hovatartozása, vagy nem szélsőséges eszméi miatt egyik kedves ismerőse, esetleg kollégája szelíd erőszakkal terrorizálja évek óta?
Mosolyog-e karácsonykor az, akinek a munkahelyi problémákban edződött pánikbetegsége, talán emiatt kialakult alkalmi alkoholizmusa, vagy a kóros elhízásra való veleszületett hajlama miatt az elmúlt év szentestéjén a magányt adta ajándékba felesége?
Kipiheni-e az eldurvult emberi beszélgetések tömegét megélő melós, akit az adott szakmában járatlan, de mások munkájával szemben felettébb igényes vásárló csak azért ordít le a sárga földig, mert rájött, hogy az általa vásárolt egészségtelen távolkeleti tömegvacakból mégsem lehet aranyat készíteni
Megszállottan kiáltom mégis, hogy a karácsony szép, boldog családi ünnep!
Talán már kitalálta az olvasó, hogy e sorok közé saját kínjaimat is igyekeztem a lapra nyomtatni. Tettem mindezt terápia céljából, hiszen így kiírtam fejemben zavargó nyűgeimet, és talán kicsit megkönnyebbültem.
Belátom, hogy milliónyi társamhoz hasonlítva szerencsésnek mondhatom magam, mert mások problémájához mérten az én tüskéim eltörpülnek. Mindenesetre kíváncsi lennék arra a statisztikai adatra, melyből kiderülne, hogy országunk népességének hányada volt felhőtlenül boldog 2007. december 24-én 23 óra 46 perckor?
Szikszai Menyhért
Kapcsolódó cikkek:
