Postánkból: Leselejtezték az ipart és a szakembereket

Lassan elülnek a sikertelen autóbusz tender körüli hullámok, és nem is nagyon csodálkozik már ezen az ember annyi hasonlóról számolnak be a médiák. Ahogy ez a lapunkban is megjelent 60 db Svájcban leselejtezett Volvo buszról van szó, melyeket gyanúsan, magas árért akart megvenni a BKV. Aztán kiderül, hogy a BKV vezérének fia az eladó cég alkalmazottja, vélelmezhető volt némi összefonódás, és hogy elkerüljék az esetleges botrányt, mindkét fél gyorsan visszalépett az üzlettől.

A történet tanulsága, hogy ezt sem tudjuk tisztességesen lebonyolítani, pedig tudtunk mi nemhogy selejt buszokat venni, tudtunk kiváló magyar Ikarusokat gyártani is. A Rába gyártotta futóművet, a Dunai Vasmű a zártszelvény és lemez ezer tonnáit, a Taurus a gumikat, Orosházán az üveget, a szóló buszok alvázát Békésben, a „pótosokat” itt a Beregben gyártottuk. És kellett még sok száz féle fém és műanyag alkatrész, munkát és megélhetést biztosítva sok tízezer embernek. Sokszor megnéztem a megrendelő kooperációs főosztályán a nagyméretű ország-térképet, amin apró zászlócskákkal jelölték meg a beszállítók telephelyeit. Így volt igazán érzékelhető a számtalan együttműködő partnert látva, hogy ez egy igazi nemzeti produktum: benne van az ország minden részének munkája.

Ennek a közös munkának az eredménye pedig évente elérte a 12500 db-ot. Gondoljon bele a tisztelt olvasó, hacsak 10 méterével számoljuk a csuklósokat is beleértve, ez az évi produktum elért volna Naménytól a megyeszékhelyig, a 41-es főút mindkét oldalán oda és vissza. Beszállítóként napi kapcsolatban voltunk a Mátyásföldi gyárral, beleláttunk a nagyvállalat működésébe, és láttuk azt a hatalmas szellemi potenciált is, ami az új konstrukciók tervezésében nyilvánult meg. Minden igényt kielégítő kirándulóbuszokat is gyártottak, előfordult, hogy bejáratási időszakban küldtek le gyárunkba is, és dolgozóink belülről is megcsodálhatták a full extrás kivitelt.

 Ez a busz akkor még versenyképes volt a Fiattal, Volvoval, Schaniával, vagyis a konkurencia járműveivel. Nem volt még autópálya, működött viszont precízen a vasút a heti két szállításhoz mindig időben kiállították ugyanazt a 10 leszerződött vagont, amivel a 60 db alvázat felszállítottuk. Aztán vége lett(!), a helytelen gazdaságpolitika miatt végérvényesen megszűnt a nagymúltú magyar autóbuszgyártás. Szakemberek ezreit tették az utcára, a konstruktőröktől a szerelőkig mindenkit. Abba pedig csak bízni lehet, hogy a legközelebbi tender kiírás nem leselejtezett buszokról fog szólni, mindenben szabályos és nyilvános lesz.

Kapcsolódó cikkek:

Toldy Kálmán, Vásárosnamény