Továbbviszi az alföldi fazekashagyományt

Tiszafüred - Szakkörökben, táborokban adja tovább tudását a Debrecenben is ismert és elismert fazekasmester.

Két évtizede nyitotta meg fazekasműhelyét Tiszafüreden Nagyné Török Zsóka népi iparművész. Munkássága során rengeteg kiállításon és vásáron megfordult, alkotásai révén nevét szinte mindenhol ismerik az országban.

Jászfényszarun született, általános iskolába is oda járt. Először 13 évesen látott korongozást a tévében. 14 évesen, Szolnokon, egy műhelylátogatás alkalmával volt lehetősége kipróbálnia az agyagozást. Akkoriban nem volt ismert és elterjedt a fazekasság szülőhelyén. A sport és a művészet szeretete miatt jelentkezett a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumba rajz és testnevelés szakra. A középiskola elvégzése után Karcagra ment egy kétéves művészeti szakképzésre.

– Akkoriban Karcag volt a fazekasság egyik hazai fellegvára. Egy Kántor-tanítvány, Sz. Nagy István diákja lettem. (Kántor Sándor Kossuth-díjas karcagi fazekas mester volt – a szerk.) A második évében rajzszakkörre jártam ahhoz a Györfi Sándor karcagi szobrászművészhez, aki idén vehetett át Kossuth-díjat munkásságának elismeréseként. 1984-ben kaptam oklevelet a fazekas szakmáról és ezután a szintén Kántor-tanítvány, Szűcs Imrénél helyezkedtem el segédként. A nála töltött öt év alatt rengeteget tanultam a fazekas mesterségről és a műhelymunkáról.

Anyagok és eszközök

Az ötévnyi segéd-tanuló időszak után néhány év szünet következett: családalapítás. Zsóka két gyermek édesanyja. Családanyaként sem szakadt el teljesen a szakmájától: kézműves szakkörökben, táborokban tanított.

– 15 éven keresztül iskolákban és táborokban mindenféle technikát sajátíthattak el a gyerekek: marokedény készítés, agyagnyújtás, agyaghurkából felrakott edény készítése, korongozás. Az első igazi szakmai elismerésben 1997-ben részesültem a VII. Alföldi Fazekas Triennálén, ahol második helyezést értem el. 1998-ban megnyitottam saját műhelyemet Tiszafüreden. Nehezen ment a műhely indítása, mert új agyaggal, festékekkel, mázakkal, új kemencével kellett megismerkednem. Sok kísérletezés, álmatlan éjszakák jellemezték az első pár hónapomat. A megfelelő anyagok és eszközök megtalálása fontos volt. Műhelyemet úgy alakítottam ki, hogy az látogatható legyen.

Műhely, bemutatóterem és turisztikai attrakció is egyben.”

Szívesen fogadok turistákat, csoportokat és családokat fazekas foglalkozásra. Ez akkoriban újdonságnak számított, talán a Dunántúlon működött hasonló.

Számos elismerés

Egyéni stílus, formavilág és díszítmény kialakítására törekszik. Edényei főleg tiszafüredi hagyományokat őriznek. de míves áttört tálai, kancsói az Alföld más fazekasközpontjaiból is merítkeznek.

– Főleg használati edényeket készítek a csuportól a porciós tálakon keresztül a főzőedényekig, de dekorációs célra alkalmas darabok is kikerülnek a kezeim közül. A kétezres években több hazai és nemzetközi kiállításon vettem részt. 1998-tól rendszeresen zsűriztetem munkáimat, több szakmai elismerést is kaptam. 2001-ben Népi Iparművész lettem, 2003-ban Debrecenben a II. Nemzetközi Fazekas Fesztivál különdíját ítélték nekem, ugyanezen a fesztiválon 2005-ben a Kulturális Örökség Minisztériumának különdíját vehettem át. 2006-ban „Az év Turisztikai szolgáltatója” címet kaptam a tiszatavi régióban. 2012-ben a magyarszombatfai korongozó versenyt nyertem meg.

Hollandiától Nagyszebenig

A pályázatok és a kiállítások mellett folyamatosan meghívást kap nagyobb hazai és nemzetközi művészeti fesztiválokra is.

– Öt éve minden esztendőben meghívást kapok Nagyszebenre, ahol kiállításon, vásáron és konferenciákon vehetek részt. Itt tapasztalatot cserélhetek más nemzetek mestereivel. A helyszín különlegesen szép, a Nagyszebeni Skanzen Európa egyik legnagyobb skanzenje.

Ezen kívül több külföldi országban is kiállított, mint például Szerbia, Hollandia, Lengyelország, Törökország. Legutóbb a szolnoki Damjanich Múzeumban „Az ezerarcú agyag” címmel mutatta be mesterségének legjobbjait, de hamarosan a Műcsarnokban a Nemzeti Szalon rendezvényen is láthatóak lesznek munkái.

- Bekecs Sándor -