Százévesen Barrichello a kedvence

Debrecen - A hosszú élet titka a sport, a mozgás, valamint a szerető család – állítja a 100 éves néni.

Rokoni körben ünnepelte 100. születésnapját Debrecenben hétfőn özvegy Karácsonyi Lászlóné, aki Szilágyi Sámuel, a XVIII. században élt tudós, debreceni püspök, valamint Hegyi Mihályné, a Gályarabok emlékműve felállítójának egyenes ági leszármazottja.

Klári nénivel ebből az alkalomból jelenlegi lakóhelyén, a Téglás utcai gondozóház napsütötte teraszán tartott születésnapi összejövetelen találkoztunk. Körülöttünk a családtagok beszélgettek, gyerekek szaladgáltak, játszottak, időnként a születésnapi tortából majszoltak. Klári néni fején egy, a manapság a fiatalok körében divatos nagy fülhallgatót viselt, mely kis fekete dobozba épített mikrofonokkal volt összekötve. Ezt a speciális nagyothalló készüléket a néni egyik fia, a közismert városvédő, Karácsonyi György szerkesztette neki.

„Megtaposott” fiatalság

Az ünnepelt életéről megtudtuk, hogy Hajdúhadházon született Veszprémy Kláraként még a monarchia idején, és ott gyerekeskedett. Hárman voltak testvérek. Édesapja a település polgármesteri tisztét töltötte be, az ő vezetése alatt ismét várossá vált Hajdúhadház 1924-ben. Klára kereskedelmi iskolát végzett, majd hivatalban dolgozott, aztán 1940-ben férjhez ment egy jó humorú, vidám katonatiszthez.

Első gyermekük, Karácsonyi Zoltán 1942-ben született. A II. világháború idején a férje részt vett a harcokban, majd századával Franciaországban nyugati fogságba esett. A szovjet csapatok közeledésének hírére Klára a kisfiával Ausztriába menekült. A háború után mindketten hazatértek Hajdúhadházra. 1948-ban megszületett második gyermekük, Karácsonyi György. Az 50-es években nem sok jóban volt részük. A férjét ­Horthysta tisztnek, őt kuláknak minősítették, mely földjeik és házuk elvételével járt.

Emiatt Hajdúhadház közelében, tanyán, három másik budapesti kitelepített családdal együtt húzták meg magukat. Velük örök barátságot kötöttek, később sokáig összejártak. Az 1956-os forradalom idején egyik hajdúhadházi rokonuknál, egy kis szobában laktak, onnan figyelték, ahogy a szovjet harckocsik három napon át dübörögtek a főutcán.

1957-ben Debrecenbe, egy másik kis szobába költöztek. Klára férje 11 szakmát sajátított el, melyre azért volt szükség, mert amikor kiderült róla, hogy katonatiszt volt Horthy hadseregében, mindig elbocsátották. Klára amellett, hogy a háztartást vezette és a gyerekekkel foglalkozott, csaknem 20 évig egy zsidó kis­iparosnak szabott, varrt. Egy lottózóba is eljárt a találatokat számolni. Később azért, hogy kapjon nyugdíjat, az egyik debreceni bölcsődébe jelentkezett konyhalánynak. Gyorsan kiderült róla, hogy jól tud főzni, így élelmezésvezetőként ment nyugdíjba a 80-as évek elején. A férje szintén szép kort ért meg, 1999-ben, 87 éves korában halt meg. Klári néni a gondozóházba 2013-ban költözött be. Négy unokája és három dédunokája élteti tovább a családot.

Érmek a csizma sarkába

– Ha még egyszer élnék, nem jönnék el a 100 évig, de azért nem baj, hogy még itt vagyok – jelentette ki.

Elmondta: a híreket sajnos már nem tudja követni, mert nemcsak a hallása, hanem a látása is romlott, csak nagyítóval látja a betűket, a képernyőt. Így már a tévézésről is lemondott. Korábban viszont aktívan követte a Forma 1-es és a teniszközvetítéseket. A kedvenc autóversenyzője Rubens Barrichello volt. Klári néni lány korában szeretett teniszezni, és nem is ment rosszul neki a játék. Három érmet is nyert különböző versenyeken, melyeket egy magassarkú csizma sarkába rejtett el, egy el is veszett belőle – derült ki szavaiból.

Arról is beszámolt, hogy kedvenc étele a paradicsomleves, kis nokedlivel, a rántott csirke alsó combból és a citromfagylalt. Szívesen készít magának limonádét és gyenge hadházi bort is inna. Arra a kérdésre, hogy mit kell tenni azért, hogy ilyen hosszú ideig éljen az ember, azt válaszolta, hogy egyrészt sokat kell sportolni, mozogni, másrészt ennél is fontosabb: a szerető család.

Ajándékokkal készül

Klári néni hétköznapjait manapság nagyrészt az tölti ki, hogy a családtagok, rokonok név- és születésnapjait naptárban nyilván tartja, majd György fiától ajándéknak való csokoládékat, cukorkákat, kis pezsgőket „rendel”, melyekből ajándékcsomagokat állít össze. Másik szokása, hogy esténként, vacsoraosztás után a gondozónőt szintén kis csokival, cukorkával, keksszel lepi meg.

- Orosz Csaba -