Legyen bármi is, leszünk!

Megértem a magyar nemzet jövőbeni sorsáért aggódókat, a majdani esetleges teljes eltűnését vizionálók félelmeit. Ha ez bekövetkezne, egyszerűen megsemmisülne mindaz az érték, amelyet népünk több ezer év alatt alkotott nyelvében, irodalmában, hagyományaiban, tudományaiban, hétköznapjaiban… Kovács Zsolt írása.

Ettől azonban, hál’ Istennek, még igen messze vagyunk. Sok európai néphez hasonlóan, évente néhány tízezerrel csökken a lakosságszámunk. Ez a népességfogyás – ismerve a magyarság korösszetételét – gyorsulhat a következő évtizedekben. Az is meglehet, kétszáz-háromszáz év múlva csak 7-8 millióan leszünk.

Ez a népességfogyás a korombelieknek, illetve az utánunk következő korosztályoknak a nyugdíja magasabb összegét veszélyeztetheti valamelyest, illetve munkaerőhiány formájában tör a felszínre. Ami nem kevés gond, ám kezelésére számos gazdasági mód van.

Ugyanakkor el kell kezdeni egy más jellegű építkezést is. Teszi is a kormányunk, erősíti a családokat, támogatások sokaságát kaphatják már most a három vagy több gyermeket vállalók.

Mindenesetre itt üdvözölni kell a próbálkozást, a perspektivikus gondolkodást. És a kedvezményeknek milyen hatása lesz? Fogalmam sincs. A mindenkori fiatalok majd eldöntik, hogy az ő vágyaikba, elképzeléseikbe, terveikbe mennyire illeszkedik ennek és a következő kormányoknak a törekvései. A legfontosabb, hogy előbb a fiatalok terveit kell megismerni, majd ehhez alakítani a teendőket.

Így néhány évtized elteltével fordulhat a mostani népességszám-csökkenés, és helyére kerülhet a munkaerő-utánpótlás, a „nyugdíjtermelés” kérdése is. Az pedig, hogy eltűnhet a magyarság? Az néhány ember túlaggodalmaskodó gondolata marad.

- Kovács Zsolt -

[related-post post_id="3917341"]