Könyv-jelző: A hatalomvágy nem évül el

Debrecen - Jo Nesbo, a norvég krimikirály a Macbethet választotta Shakespeare drámái közül, hogy újramesélje azt modern környezetbe helyezve, a brit Hogarth Press könyvkiadó kezdeményezésére indult sorozat részeként.

A történet komor, sötét tónusa egyébként sem áll messze Nesbo műveitől; ezúttal egy közelebbről meg nem nevezett, de Norvégiára hajazó ország/tartomány elszegényedett, mocskos, a reménytelenségben egyik napról a másikra tengődő egykori iparvárosa a dráma helyszíne, ahol a rég bezárt gyárból kieregetett szennyeződés még mindig megüli a levegőt és a lelkeket…

Az eredetileg Skóciában játszódó események hősei itt a helyi rendőrség alakjaivá változnak: a király rendőrfőkapitány lesz, a trónörökös pedig a helyettese; Macbeth a Gárdának nevezett, lényegében rohamosztagos csoportot vezeti, a háborút pedig a csatatér helyett az utcán, a bűnözőkkel vívják. A szinte minden szereplőben megnyilvánuló hatalomvágy viszont ugyanaz, mint a középkori drámában, és ahogyan akkor, most is ez mozgatja a történetet. Legalábbis a kezdetekben, amikor még nehéz szimpatizálni bárkivel is, mert úgy tűnik, az összes regényalak – Macbethet leszámítva – magasabb pozícióért törtet, de minimum korrupt. Később persze bepillantást nyerünk a felszín alá, majd az események sodrában a szereplők és az olvasó nézőpontja is megváltozik.

Nesbo ügyesen simítja bele Shakespeare alakjait az újkori történetbe, aggatja rá az ottani helyszínek neveit az itteni megfelelőikre, és emel át jellegzetes mozzanatokat, hozzáigazítva saját világához.

Persze, nem lenne Nesbo, ha csak szolgaian lemásolná az avoni mester művét, és ne tartogatna néhány meglepetést olvasóinak. Akik, annak ellenére, hogy a főbb eseményszálakat ismerik, mégis izgulhatnak a szereplőkért, és velük együtt tehetik fel újra meg újra a kérdést: vajon mennyi gonoszságot lehet elkövetni egy nagyobb jó érdekében?

- Szőke Tímea -

[related-post post_id="3914368"]

[related-post post_id="3927099"]