Második gyerekkor

A szuperhősök nem mennek ki a divatból, az elmúlt évtized farsangjai elképzelhetetlenek egy-egy Pókember vagy Superman nélkül, s biztos, hogy az előttünk álló sok-sok évben is láthatunk kisfiúkat kék-piros latexba öltözve február környékén. Kiss Dóra írása.

Bár a filmek, ahonnan a szuperhősök jönnek, nem éppen a tíz éven aluliaknak szólnak, a maszk, a különleges képesség mégis vonzó számukra. De mi van azokkal a felnőttekkel, akik ugyan nem bújnak szuperhős jelmezbe, maximum egy-egy pólón vagy kiegészítőn mutatják meg, mely karakternek szurkolnak? (S persze ott vannak azok a felnőttek, akik bizony a különféle képregény-találkozókon a néhányadik x-en túl is bevállalják, sőt büszkén viselik Thor parókáját, vagy bújnak Amerika Kapitány pajzsa mögé.) Miért hoznak dollármilliókat azok a filmek, amelyekben a képregények világából megelevenedő alakok abszurd kalandjait láthatjuk? Egyetemes választ biztosan nem találunk arra, miben rejlik mondjuk a Marvel-univerzum vonzereje, bár sejtéseink lehetnek. Kinek a jól megformált karakter, kinek a filmeken átívelő történetmesélés, kinek pedig a lenyűgöző vizuális effektek miatt jön be. Van, aki inkább a sötét antihőssel azonosul, akad, akinek a gazdag, ámde vicces karakter a kedvence, sokan pedig a „szomszéd srác egy kis extrával” típusú hős mellett teszik le a voksukat. Talán a sokféleségben rejlik a szuperhősök világának vonzereje, de megeshet, hogy a közönségben ülők egy része csupán egy jól felépített, néhány órányi agyradír miatt vált mozijegyet.

Lehet rajongani érte, vagy épp közömbösen viszonyulni ezekhez az alkotásokhoz, és kézle­gyintéssel továbbállni, hogy ez csak mese. Igen, mese, de felnőtteknek szól! A rajongó közül sokan éppen ezen alkotások nyomon követésével élik meg második gyerekkorukat, s visznek egy kis színt a szürke hétköznapokba.

- Kiss Dóra -

[related-post post_id="4050790"]