Felismerték a madarakat a hangjukról

Debrecen - Behavazott erdő, pilinkázó hó, mínusz egy fok, és persze sok-sok madár hangja a Parkerdőben.

Ellentmondás, avagy csak a képzelet szüleménye lenne mindez? Nem, hanem vasárnap délelőtti valóság, amelynek több mint százan voltak tanúi a Debreceni Parkerdőben. És persze nem messze a belvárostól, hiszen a Természettár Alapítvány felhívása, invitálása a Békás-tó körüli erdőbe szólt. "Hallgasd velünk a cinegék, rigók és pintyek énekét, melyet ezután te is bármikor felismersz! Ismerkedj meg tollas barátaink hangjával, azonosítsd be ennek alapján a madarat!"- állt a meghívóban.

A Medgyessy sétány villamosmegálló mellé szólt a meghívás kora délelőttre, és ahogy a "vendéglátónak" illik, elsőként Váradi Zoltán, az alapítvány elnöke érkezett a helyszínre, ahol szinte minden érkezőt ismerősként üdvözölt.

- Alapítványunk évek óta minden hónapban szervez túrát a Parkerdőbe, a Nagyerdőbe, és régóta szerettünk volna egy olyan sétát tenni, amikor esik a hó. Igaz, decemberben is hó borította a talajt, de az igazi mégiscsak az, amikor esik - mondta a bemutatkozást követően Váradi Zoltán. - Temérdek érték, szépség van a Nagyerdőben, de itt, a belvároshoz közel a Parkerdőben is. A sétáinkon, túráinkon mindezt bemutatjuk az érdeklődőknek. Most az itt élő madarakat a hangjuk alapján azonosítjuk be, miközben feltöltjük a madáretetőket.

Élmény felnőttnek, gyereknek

Mindeközben egyre többen érkeznek, idősek, fiatalok, családtagok, kisebb csoportok. Látszólag jól összeszokott csapatról lehet szó, hiszen ismerősként üdvözlik egymást az emberek.

Egri Sándorné Erika - mint az kiderült - az egyik túrázótársával érkezett. - Amikor csak tudok, mindig itt vagyok. Nagyon szeretem a túrázást, a Nagyerdőt, és imádom a madarakat. A pallagi futópálya melletti két madáretetőt rendszeresen töltöm. Az ilyen programok, mint amilyen most a Természettáré, mindig jó kikapcsolódást jelentenek, és ha csak tudok, hozok magammal valakit.

Horváth Endre testvérével és testvére gyermekével érkezett a túrára. - A gyerek miatt jöttem el, neki mindig vannak kedvenc állatai, most éppen a madarak. Ebben a szép, téli időben pedig a felnőttnek is élmény a kintlét a szabadban - mondja.

Kisvártatva indulunk az erdőbe, a több mint száz érdeklődőt Kozák Lajos vezeti. Ő a Debreceni Egyetem Agrártudományi Központjában dolgozik, szakavatott ismerője a madaraknak. A parkerdő madarait ismertető tábla mellett állunk meg, ahol előadásából megtudjuk, hogy a madarakat olajos magvakkal etessük, de jó a szalonna is. Abból azonban a sózott, a fokhagymás, a paprikás nem jó. Mint ahogy a kenyér sem. De találtak már a madáretetőben kolbászt és riszt is, amelyek ugyancsak nem odavalók. A tanár úr érdekességeket is megosztott hallgatóságával: a madáretetőket a mókusok és a patkányok is előszeretettel keresik fel.

A csendes erdőben csak ezután szólaltak meg a madarak, mégpedig Váradi Zoltán jóvoltából, aki egy laptop és egy kis hangszóró segítségével hozott tavaszi vagy nyári hangulatot a hópaplan alatt pihenő téli erdőbe. A hanghoz persze megjelentek a madarak is, mégpedig egy-egy kép formájában. Mindez azonban cseppet sem zavarta a természetbarátokat, a gyerekek közül pedig többen már a hangjukról felismerték az erdő tollas lakóit.

Miután sorra vettük a madarak hangját, indultunk etetőket tölteni. Fekete napraforgóval és más olajos magvakkal telt tálkák, madárpogácsák kerültek elő a zsebekből, szatyrokból, majd a szülők, nagyszülők közreműködésével maguk a gyerekek helyezték el az eleséget az etetőkben.

- Kovács Zsolt -