Andor László: a megszorítás egyedül nem hoz növekedést

Berlin, 2013. április 29., hétfő (MTI) - Az euróövezeti államadósság-válságot nem lehet csak megszorításokkal kezelni - mondta Andor László a Süddeutsche Zeitung című német lapban hétfőn megjelent interjúban, amelyben az Európai Bizottság (EB) foglalkoztatásért és társadalmi befogadásért felelős biztosa hangsúlyozta, hogy az övezet válsággal küzdő tagországainak több időt kell adni az államháztartási konszolidációhoz, a többi tagállamnak pedig hozzá kell járulnia a gazdaság élénkítéséhez.

A brüsszeli bizottság magyar tagja a müncheni lapnak adott interjúban kifejtette: a gazdasági növekedés beindításához az államháztartási konszolidáció mellett beruházásokra és fizetőképes keresletre is szükség van. Az utóbbi években azonban "agresszív kampány zajlott a kereslet ellen", hiszen a válságba került euróövezeti tagországokban "hatalmas megszorításokat" hajtottak végre, az Európai Központi Bank pedig elhamarkodottan megszigorította a pénzpolitikáját, és késlekedett bevetni valamennyi válságkezelő eszközét.

A bajba került tagországokban a pénzpiacokról felvett olcsó hiteleket "drága mentőhitelek" váltották fel, és a kölcsönt biztosító országok "ragaszkodtak" ahhoz, hogy a kisegített államok nemzetgazdasága zsugorodjon. "Ez nem vezet fenntartható adósságszinthez" - jelentette ki Andor László.

A "pénzpiacok nem hülyék" - fogalmazott -, tudják, hogy a gazdasági teljesítményhez viszonyított adósságszint - a GDP-arányos államadósság - tovább emelkedik, ha a gazdaság zsugorodik, és ezért "szkeptikusak maradtak" a válságkezelésnek az utóbbi években alkalmazott módszerével szemben. Hangsúlyozta: ha "nem engedik a növekedést", akkor nem csökken a GDP-arányos államadósság, ezért több időt kell biztosítani az államháztartási konszolidációhoz, hogy a válságállamok beruházásokkal ösztönözhessék a gazdaságot. Egy másik lehetőség pedig a belső kereslet élénkítése az övezet északi tagországaiban.

Andor László kiemelte: az exporttöbblettel rendelkező országoknak is alkalmazkodniuk kell, különben "szétsodródik" a valutaunió, amelyben az összetartó erő fele már el is veszett. Németországnak a kereslet élénkítésével kellene hozzájárulnia a válságkezeléshez, ehhez pedig emelni kell a béreket, és be kell vezetni a minimálbért intézményét minél több ágazatban. Belgium és Franciaország is panaszkodik a "német bérdömpingre" - mondta az uniós biztos, hangsúlyozva, hogy a jelentős kiviteli többletet tekintve nem igazolható, hogy a németek folytatják a bérversenyt.

Az előző héten José Manuel Barroso, az EB elnöke fogalmazott meg hasonló véleményt. A brüsszeli bizottság vezetője kifejtette: a takarékosságra épülő politikát alapvetően helyesnek tartja, de úgy látja, a megszorításoknak már nincs elegendő politikai és társadalmi támogatottsága, ezért inkább a növekedés ösztönzésére kell koncentrálni.

Németországban több miniszter bírálta Barroso megjegyzését, hangsúlyozva, hogy az államháztartási konszolidáció már meghozta az első eredményeket, a pénzpiacok bizalmát pedig csak fenntartható gazdálkodással lehet visszaszerezni. Ezt hangsúlyozta Angela Merkel kancellár is egy interjúban, amely néhány nappal az EB elnökének nyilatkozata előtt jelent meg. A kancellár kifejtette: a reformok fájdalmas megszorításokat követelnek, de be kell látni, hogy "hosszabb távon minden ország csak abból élhet meg, amit fáradságos munkával megszerez magának", és tudásul kell venni, hogy "vége a hitelből finanszírozott jólétnek".

Andor László korábban is kiemelte a német bérszínvonal alakulásának jelentőségét. Egy tavaly őszi német lapinterjúban kifejtette: Németország az utóbbi tíz évben "rendkívül visszafogott" bérpolitikát követett, hogy "egy-két évre versenyképesebb legyen". Ennek a politikának a hatásai azonban nem korlátozódtak Németországra.

Az euróövezeti "egyensúlytalanság nem csupán a válságállamokban követett hibás politika következménye", Németország is szerepet játszott benne az "egyesek szerint merkantilisztikus" - az export növelésére koncentráló - gazdaságpolitikájával, amely az egyensúlytanság fokozásával hozzájárult a válság kialakulásához. Andor László hangsúlyozta: az EB a minimálbér bevezetése mellett foglal állást, Németországban azonban még ennél is fontosabb, hogy a béreknek "ismét követniük kell a termelékenységet".

A német Hans Böckler alapítvány egy tanulmánya szerint 2000 és 2010 között az euróövezeti tagországok közül Németországban nőttek a legcsekélyebb mértékben a bruttó bérek. A tagországok többségében évente átlagosan 3 százalékkal emelkedett a bérszínvonal, Németországban viszont csak 1,7 százalékkal.

Ugyanakkor a reálbérek 2010 óta folyamatosan növekednek. A német statisztikai hivatal 2010-ben 1,5 százalékos, 2011-ben 1 százalékos, 2012-ben pedig 0,5 százalékos reálbér-növekedést regisztrált. A kormány az előző héten közzétett előrejelzése szerint a reálbérek az idén 1,3 százalékkal, 2014-ben pedig 0,9 százalékkal emelkednek, és a belső fogyasztás élénkülése lesz a gazdasági növekedés egyik legfőbb tényezője.

Az EB tavaly áprilisban javasolta, vezessék be a minimálbér intézményét azokban a tagországokban, ahol ez még nem történt meg. Németországban ismeretlen a valamennyi ágazatban kötelező, államilag rögzített minimálbér. Ugyanakkor egyes szektorokban a munkaadók és munkavállalók megállapodása alapján rögzítik az órabér alsó határát. A szakszervezetek és baloldali pártok évek óta sürgetik, hogy vezessék be a valamennyi ágazatban egységesen kötelező, törvényileg rögzített minimális órabér intézményét, és ennek összegét 8,50 euróban állapítsák meg.

- MTI -