Ikersziget a Déli-óceánban

Auckland - Az út két oldalán fekete iszaptenger, a zöldbokrú szigetek méterekre kiállnak belőle.

A csendes-óceáni medence déli peremén… Ez a mondat ragadt meg bennem Sydney-ben, amikor ottani ismerősöm Új Zéland fekvését ecsetelte. Ausztrália természetesen a keleti peremen található, a perth-i oldal pedig már az Indiai óceán.

Medencéje? A Kárpát-medence még csak-csak medence, de ha a földgömbön megnézzük, akkor a Csendes-óceán inkább egy lefordított lavórhoz hasonlít. Amelyikben kívül van a víz. Vagyis, hát nem amelyikben, hanem amelyiken. Mennyi bolondság jut eszébe egy európainak, miközben egyre közelebb viszi a repülőgép a nagy ikerszigethez, ahonnan tovább már csak az Antarktiszra repülhet.

A kifutópályát jókora mocsár övezi. Az út két oldalán fekete iszaptenger, a zöldbokrú szigetek méterekre kiállnak belőle. Aucklandba hajtunk. A taxisofőr az órájára néz, majd azt mondja: mindjárt itt a dagály. Nehezen boldogulok a délszaki angollal, lehet, hogy félreértettem valamit. Még a belváros előtti zöldövezetben belefutunk ugyanis egy hatalmas felhőszakadásba. A dimbes-dombos, néhány nem túl magas felhőkarcolóval megtűzdelt belvárosban már hétágra süt a nap.

Változó időjárás

Később, a szigettúrákon tapasztalnom kellett, hogy az óceán közepén semmi sem állja útját a nedves, vagy éppen száraz légáramlatoknak, frontoknak, és napjában többször is gyökeresen megváltozhat az idő. Aigner Szilárd legyen a talpán, aki itt szavahihető időjós akar lenni. A hektikus változások idejövet már Szingapúrban is megleptek. Az az államocska viszont az Egyenlítőn fekszik, így a gyakori zápor után gyorsan megszárad az emberfia. Aucklandban viszont meggondolatlanság, és majdnem biztos nátha ernyő nélkül kimenni a fedél alól.

Kimondottan jó a panoráma a szállodából. A belváros tű-tornyának hegye az éppen aktuális zivatarfelhő hasát karcolja. Már majdnem elkattintom gépem zárját, amikor korbácsként vág végig a zivatar az erkélyen. Egy-két perc az egész, csillog minden a vízcseppektől. Fűnek, fának, bokornak, virágnak zöld hajtás van minden ágvégén a kellemes hőfok, a rendszeres vízutánpótlás megteszi hatását. Félfordulat jobbra, előttem a város kikötője. Egyszer Spanyolországban már megjegyeztem a mi árvalányhajunk pózna magasságú megfelelőjének a nevét, de most nem jut eszembe. A kikötő melletti domboldalakon, ha lehet mondani, még nagyobbra nő. Lucskos, óriás bugája maga nagyobb, mint egy méter. Ha valakire megráznám, nem volna gondja a zuhanyozással.

ÉKN–Ésik Sándor