Egyre több madár próbál itthon áttelelni

Debrecen - Némely faj mindenképpen útra kél, és egyre több próbál kitelelni nálunk.

Augusztus közepén a gyerekek még boldogan fürdőztek a szünidei napfényben, de a figyelmes felnőtt már észrevehette, hogy a fecskék egyre nagyobb csapatokba gyűlnek a villanyvezetékeken. Ők már tudták, hogy az ősz kopogtat halkan az ajtón, s készültek a nagy utazásra. De honnan tudják, mikor kell megkezdeniük a vándorlást? – erről beszélgettünk dr. Juhász Lajossal, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság –, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának tanszékvezető egyetemi docensével.

Ösztön és tanulás

– A fecskék kisasszony napján, azaz szeptember 8-án kezdenek gyülekezni – idézte fel a népi megfigyelést dr. Juhász Lajos, s így folytatta: – A madarak tollazata nagyon jól szigetel, tehát nem arról van szó, hogy a téli időszakban beköszöntő hideget ne tudnák átvészelni. A vonulásnak két oka van. Az egyik, a fontosabb, az időlegesen beálló táplálékhiány. Ez főként két nagy madárcsoportot érint: a rovarevőket, amelyek a repülő, vagy a növényzeten, talajon élő rovarokkal táplálkoznak. A másik csoport a vizekhez kötődik, hiszen ha a vizek befagynak, akkor az élettér beszűkül, akár meg is szűnik. A madarak sokkal szenzitívebbek a környezetre, mint azt mi, emberek gondolnánk. Érzékelik a nappalok hosszának változását, a nap állásának szögét, a nap járásának menetét, a táplálékbázis csökkenését, a Föld mágneses terét, ami egyébként segíti őket a tájékozódásban, esetleg a Földet behálózó mesterséges elektromágneses sugárzást, az infrahangokat – sorolta Juhász Lajos. – Tehát sok tényező határozza meg, mikor indulnak útnak. A vonulás részben öröklődő viselkedésforma, mondhatom azt, hogy ösztönös; de részben tanult is. Amikor a fiatal madarak látják, hogy az idősebb madarak csoportosulnak, majd elkezdik a hosszú utat, csatlakoznak hozzájuk. Ilyenkor már tudják, hogy az ő idejük az eredeti élőhelyükön lejár.

Vonulók négy csoportja

– Léteznek olyan fajok, amelyek mindenképpen elvonulnak, ők állandó vonulók – tájékoztat Juhász Lajos. – Akár van klímaváltozás, akár nincs, ezeket a madarakat egészen biztosan nem fogjuk látni közel fél évig, vagy akár tovább is. Ilyenek elsősorban azok, amelyek repülő rovarokkal táplálkoznak, például a gyurgyalag, a füsti fecske, a sarlós fecske, a lappantyú.

– Ismerünk olyan fajokat, amelyek fakultatív vonulók. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az élőhelyükben lényeges változás nem történik, nem teljes állományban vonulnak el. A nyári lúd például hazánk egyetlen fészkelő lúdfaja, sokszor télen is itt marad. Egyre enyhébbek a telek, nem fagynak be a vizek, ahol éjszakáznak, nincs hótakaró, ezért tudnak táplálkozni a gyepekben, vetésekben.

– Az utóbbi években megfigyelhető, hogy számos faj megváltoztatta a vonulási stratégiáját. Megpróbál áttelelni, és ehhez behúzódik lakott környezetbe. Feketerigóval már télen is ugyanúgy találkozunk, mint a tavaszi-nyári időszakban, holott egy évszázada csaknem elképzelhetetlen lett volna, hogy köztünk legyenek ilyenkor is – mondta Juhász Lajos. – A települések kedvező mikroklímája, táplálkozóbázisa, a bokrok-fák termései, a kevésbé havas időszakok miatt a talajon való táplálkozás lehetősége új életstratégiát eredményezett.

– Az állandó madarak télen-nyáron ugyanazon élőhelyen tartózkodnak, esetleg kóborolnak. Ilyenek a cinegefélék. Ők a téli madáretetőt látogatják, és egyre beljebb húzódva a kertségekből akár a sűrűn lakott belvárosi részekig is eljutnak.

Nekik itt kell megtalálni a számításukat. Az ő esetükben táplálékváltásról is beszélünk, hiszen a cinegék alapvetően rovarevő madarak, ám a téli időszakban főként magevőkké válnak.

Szívesen fogadják a napraforgómagot, a szervezetük ezekben a hónapokban átáll a másfajta táplálékra, tavaszig, amikor újra visszatérnek a rovarevéshez.

Visszatérők

– A negyedik csoport a téli vendégeké. Ezek a hazánkban nem költő fajok, melyekkel a téli időszakban ritkábban, vagy esetleg rendszeresen találkozhatunk.

Ilyen a fenyőpinty, amely Skandináviából húzódik le, a fenyőrigók, melyek telente lepik el Debrecen ostorfáit, vagy a vetési varjak fekete serege, amelyek október közepétől márciusig Debrecenben és környékén több tízezres csapatokban láthatók. Ezek jó része Lengyelországból és Ukrajnából érkezik, mert itt kedvezőbbek az áttelelési lehetőségek. Évszázadok óta érdekli az embereket, hogy vajon hová tűnnek a madarak télen. Ha visszajönnek, ugyanazok jönnek vissza? – kérdésünkre Juhász Lajos így válaszolt: – Hans Christian Mortensen, egy dán tanár a XIX. században olyan alumíniumgyűrűket rögzített seregélyek, fehér gólyák lábára, amelyekbe belevéste a saját címét. Néhány megjelölt madárról visszajelzést kapott. Ez adta az alapot a ma már általánosan alkalmazott madárgyűrűzéshez. A madarak ragaszkodnak a fészkelő területükhöz, egyes fajok a saját fészkükhöz. Vissza is találnak oda. Érdekes példa erre egy sarki csér pár, amely tizennyolc éven keresztül ugyanazon sziklapárkányon költött! – mondta Juhász Lajos, de személyes tapasztalatát is megosztja velünk. – Magam is gyűrűzöm a madarakat, és elég sok visszafogásom van. Megtörtént már, hogy a Zempléni-hegységben megjelöltem egy madarat ősszel, vonulás közben, tavasszal, fészkelő időben pedig újra megfogtam.

Mivel segíthetjük a madarakat? – kérdeztük végül.

– A vonulás egy csoda! Van, aki túrázás közben a Bükkben is elkeveredik, a madarak a kontinensek átszelésekor, több tízezer kilométer megtétele alatt sem tévesztenek utat. Hogy mit tehetünk? Mindenekelőtt ne háborgassuk őket feleslegesen!

Ősszel ivó- vagy fürdővizet biztosíthatunk számukra, különösen az ilyen száraz időszakokban. Ügyelni kell viszont arra, hogy az itatóedényeket úgy helyezzük el, hogy a madarak ivás közben is időben észrevehessék a macskákat.

- Potyók Izabella -