Így nézett ki? Megalkották az ősember élethű arcát

A neandervölgyi nőt Shanidar Z-nek nevezték el, az iraki Kurdisztánban található barlang után, ahol 2018-ban megtalálták a koponyáját. A legújabb felfedezés arra késztette a szakértőket, hogy megvizsgálják a negyvenéves neandervölgyi nő rejtélyét, akit egy hatalmas, függőleges kőjelző alatt helyeztek el alvó helyzetben.

Mitől különleges a neandervölgyi nő arca?

A neandervölgyi nő csontvázának alsó részét feltehetően 1960-ban tárta fel Ralph Solecki amerikai régész úttörő ásatásaikor, amelyek során legalább tíz neandervölgyi maradványaira bukkant. Holttestek egy csoportját fedezte fel, amelyek közül

A politikai nehézségek miatt mintegy öt évtizedbe telt, mire a cambridge-i és a liverpooli John Moores Egyetemek csapata visszatérhetett az észak-iraki Zagrosz-hegységben található lelőhelyre. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, az utolsó neandervölgyiek körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt, rejtélyes módon haltak ki, alig néhány ezer évvel az ember megjelenése után. 

amely mintegy két centiméter vastagságúra lapult, valószínűleg egy sziklaomlás következtében, ami viszonylag hamar a halála után következett be.

– Nem számítottunk arra, hogy több neandervölgyit találunk itt. Meg akartuk próbálni datálni ezeket a temetkezéseket, hogy a lelőhelyet arra használjuk, hogy hozzájáruljunk a nagy vitához arról, vajon miért haltak ki a neandervölgyiek, de aztán elkezdtük megtalálni ezeket a darabokat – mondta a ScienceAlert online tudományos portálnak Graeme Barker, a cambridge-i McDonald Régészeti Kutatóintézet professzora, aki a Shanidar-barlangban végzett ásatásokat vezette, mielőtt a rekonstrukciót elvégezték volna.

Empatikusabbak lehettek, mint azt korábban gondolták

A csapat tagjának, Chris Hunt John Moores professzornak a legújabb kutatásai arra utalnak, hogy a virágpor, amely a vitatott virágtemetés-elméletének alapjául szolgált, valójában a barlang padlójába fúródó méhektől származhatott. Szerinte azonban még mindig vannak bizonyítékok – mint például a Solecki által talált, részben lebénult neandervölgyi maradványai – arra, hogy a faj empatikusabb volt, mint a tudósok azt korábban gondolták.

– Volt ez a hatalmas újraértékelés, amelyet valójában Ralph Solecki kezdett el ebben a barlangban a Shanidar 1-gyel, a kiszáradt karjával, az ízületi gyulladásával és a süketségével, akiről gondoskodni kellett. Ez azt mutatja, hogy létezett az együttérzés a neandervölgyiek körében – emelte ki Chris Hunt, aki úgy véli, hogy a testek elhelyezkedése a csoportban ugyanazon a helyen, ugyanabban a helyzetben és ugyanabba az irányba nézve hagyományt és a tudás generációk közötti átadását sugallja – írja az Origo.