Szavazóink hallani sem akarnak az olimpiai breakversenyről

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szervezőbizottsága február 21-én jelentette be, hogy javasolja a breaktánc felvételét a programba, továbbá szeretné műsoron tartani a sportmászást, a hullámlovaglást és a gördeszkázást, amelyekben először 2020-ban a tokiói játékokon avatnak bajnokokat.

A NOB közgyűlése június utolsó hetében aztán egyhangúlag támogatta a breaktánc programba kerülését a 2024-es párizsi játékokon, illetve a Tokióban debütáló három másik extrém sportot is.

E heti kérdésünk is ehhez kapcsolódott: Mit szól hozzá, hogy bekerülhet a breaktánc az olimpiára?

Amikor a breakre gondolok

Mielőtt még az eredményekre térnénk, picit kanyarodjunk vissza az 1999-es évhez, amikor is kijött a Bomfunk MC's klipje, a Freestyler:

Valamint az Uprocking Beats, ami már tényleg az ember arcába tolta, hogy mi is zajlik valójában:

Aztán hirtelenjében nagyon sok fiatal tornacipőt, lógós gatyát, laza pólót vett, esetleg sísapkát húzott a fejére, ha a bevakszolt padlón a fején akart becsúszni egy hirtelenjében nagyon felpörgött házibuliban.

Én csak felhajtottam a színes gyerekszőnyeget, elkértem anyu Prontóját, tettem két fura lépést a már tiszta szobában, és azt mondtam a haveromnak: „Figyeld, most jön a helikopter!” – ez egy forgás, amikor mi a hátunkon pörgünk, a lábaink szétterpesztve a levegőben, és a forgás következtében úgy tűnik, mintha egy helikopter propellere pörögne. Ha jól csinálják. Én a lezuhant helikoptert csináltam.

" />

Kiderült, hogy ez nem így működik. Elképesztő mennyiségű gyakorlás, fizikai erőnlét, koordináció, ritmusérzék kell hozzá, akrobatikus elemeket tartalmaz, illetve baromi látványos is. És rájöttem, hogy csak azért nem leszek breaktáncos, mert nincs időm.

[eweb-voting id="3404723"]

Akik máshogy látják a breaket

A négy válaszlehetőség eredményei alapján egyértelmű döntés született a voksolók között. A szavazók több mint 70%-a úgy látja, Bohóckodás! Már az olimpia sem a régi…

Ők minden bizonnyal úgy látják, ez a breakes világ annyira szűk körben mozog, hogy felesleges egy lapon említeni a régebbről ismert és megszokott olimpiai versenyszámokkal. Másrészről viszont lehet, hogy látványos, de megvannak az erre kijelölt viadalok, klubok, ahol lehet bömböltetni a zenét és ugrabugrálni rá. Mert a bohóckodás alatt nem érthetünk mást, mint pár hiperaktív jelentkező mozgáskultúrának nevezett egyéni lötyögését.

" />

Második helyen azok futottak be, akik azzal szóltak be ennek a számukra ellenszenves kezdeményezésnek, hogy – akár viccből, akár dacból, de – százszor inkább a csárdás mellett tettek hitet. Vagy a magyar virtust megszólaltatva, vagy akár csak egy jót bolondozva. Könnyen lehet persze, hogy ők maguk ugyan el sem tudnák már járni a csárdást, de ők azok, akik a break ellenében látatlanul is inkább ezt választanák. De ha már így szóba került, miért is ne látnánk, hogy miről van szó. Hát, valami ilyesmiről:

Az érdekeltek mindössze 7%-a tartja jó ötletnek a NOB kezdeményezését, szerintük igenis sportról beszélünk, és nyugodtan fel lehet venni a breakes indulók névsorát is az indulók közé. Ezért:

És maradt egy nagyon csekélyke 3%, akik „Nem képzelik, hogy egy Amerikából származó táncot fogunk nézni a párizsi olimpián, ez az európai kulturális önfeladás iskolapéldája, Európába csak európai táncot kérünk!” felkiáltással nyomtak rá erre az opcióra.

" />