Fókuszban a kreativitás

Tibáné Tarcsi Edina vállalati kapcsolatokért felelős igazgatóhelyettes 1997-ben végzett az akkor még Könnyűipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetnek nevezett iskolában. – Az érettségivel együtt négy év alatt ruhagyártó szakmai bizonyítványt szereztem, majd egy év múlva a ruhaipari technikus minősítést is magaménak tudhattam. Az első emlékem az iskolával kapcsolatban nagyon vicces. Sokáig nagyon kicsi és vékony voltam. A felvételi elbeszélgetésről ki akartak küldeni a teremből, mert a későbbi osztályfőnököm az egyik jelentkező kistestvérének nézett. Később persze jót nevettünk ezen a félreértésen. Ennek ellenére, vagy éppen ezért szerettem ebbe az iskolába járni. A matematikával meggyűlt a bajom, inkább a szakmai tantárgyak és a gyakorlati foglalkozások álltak hozzám közelebb. A tanórákon kívül is sok érdekes programon vettem részt, amelyek azóta hagyománnyá váltak, ilyen például a diáknapi szellemkastély az iskola alagsorában – idézte fel.

Elmondása szerint az 1990-es években olyan sok tanulója volt az intézménynek, hogy két műszakban jártak iskolába. – Tíz szakmunkás és négy szakközepes osztály volt évfolyamonként. Az iskola profilja nem volt olyan összetett, mint ma, akkoriban a könnyűipari területre specializálódott. Nyomdászokat, varrónőket, bőrdíszműveseket, cipészeket képeztek, mert az volt a piaci igény. Szakmailag egy olyan stabil tudást kaptam, amelyre a későbbiekben bátran alapoztam. Megtanultam a precizitás, a minőségi munka, az önállóság fontosságát. Olyan jegyzeteket, mintagyűjteményeket készítettünk, amelyeket tanári munkám során később hasznosítani tudtam a saját óráimon. Nem csak elméleti tudást kaptam, hanem megtanítottak minket a szakma gyakorlati fogásaira is – tette hozzá.

Nem tervezte, hogy tanár lesz, egyszerűen csak így alakult. – A főiskola elvégzése után az egykori oktatóm felhívott, és gyakorlati oktató állást ajánlott. Mivel nagyon szerettem a szakmámat, és szívesen átadtam volna a tudásomat, elvállaltam. Úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam ebben a szerepben. Kezdetben nagyon szokatlan volt együtt dolgozni azokkal a tanárokkal, akik annak idején tanítottak. Az egykori osztályfőnökömmel egy munkaközösségbe kerültem, együtt dolgoztunk, és gyakran kértem tőle szakmai tanácsot, segítséget. Az első perctől kezdve mindenki támogatott, bátorított. Nagy szeretettel fogadtak, ez megkönnyítette a beilleszkedést. Rengeteget tanultam, és a mai napig is tanulok tőlük, amiért nagyon hálás vagyok.

Az intézmény rengeteg fejlődésen ment keresztül az eltelt évek alatt. – A tanműhelyekben sokkal modernebb gépek vannak, továbbá korszerű szépészeti tanszalonok kerültek kialakításra. Az oktatott szakmák nagy részét újak váltották fel, hiszen a munkaerőpiacnak kell megfelelni. A leginkább azonban a tanulók változtak meg. A mai diákok hozzáállása, tanulási szokása, motivációja teljesen más, mint 10-20 évvel ezelőtt volt. Ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, ha eredményt akarunk elérni – mutatott rá, kiemelve, hogy az intézmény nagyon sok mindent átélt. – Volt olyan év, hogy az összevonás lehetősége is felmerült, de jó stratégiával és kitartó munkával sikerült kilábalni ebből a gödörből is. Az elmúlt néhány év jól mutatja, hogy mindig meg tudunk újulni, szakmai képzéseinkkel alkalmazkodunk a munkaerőpiac aktuális igényeihez, módszertani felkészültségünkkel a tanulók összetételéhez, azaz KREATÍV-ak vagyunk minden területen. Iskolánkban piacképes szakmák és tapasztalt oktatók fogadják a hozzánk érkező tanulókat, segítünk nekik kibontakoztatni egyéniségüket, támogatjuk a tehetségüket, és megadjuk azt a tudást, amivel az ÉLET-ben elindulhatnak.

Szabóné Kmetty Szilvia 1988 és 1991 között tanult bőrdíszművesként az iskola elődjében, ami akkor Debrecen egyik meghatározó intézménye volt. – Szerettem itt tanulni, sok dologban próbálhattam ki magam. Szakkörök, diákprogramok, kirándulások színesítették az iskola életét. Ezenkívül tehetséggondozó szakkörökbe jártam, ünnepségek állandó résztvevője voltam és versenyeken is gyakran vettem részt. Örömmel tapasztalom, hogy ezekre ma is igyekszik az iskola hangsúlyt fektetni, hiszen diákjaink életét meghatározó, személyiségüket fejlesztő, alakító élmények, események lehetnek az ilyen programok. Szerencsés vagyok, mert egy jó osztályközösségben, kiváló tanárok kezei között folytathattam tanulmányaimat. Az akkori osztályomnak a mai napig tartó baráti kapcsolataimat is köszönhetem. Tanáraim a szakma szeretete mellett önbizalmamat is építették. Sok élményt, és legfőképp a továbbtanulás motivációját köszönhetem nekik. Ők indítottak el az utamon. Szívesen emlékszem vissza támogató és rendkívül emberséges tanáraimra, akik mind pedagógusként, mind emberként a későbbi mintát jelentették számomra – fogalmazott az oktató.

2000-ben mérnökként dolgozott egy nagyüzemben vezetőként, amikor megkeresték, hogy lenne-e kedve tanítani. – A felkérésre boldogan mondtam igent, hiszen nagyon szép emlékeket őriztem diákkoromból, és a tanítás is vonzó lehetőséget jelentett számomra. Nagy megtiszteltetés volt egykori tanáraim mellé kerülni immár kollégaként. Kicsit féltem az új feladatkörtől és a kihívástól, de nagyon támogató légkör fogadott, ami segítette a beilleszkedésemet. Ebben az időben szakmailag és lelkileg is sokat segítettek volt tanáraim. Az iskola különleges hangulata, értékei, a tanárok ember- és diákcentrikussága pedig akkor megpecsételte a sorsom. Itt ragadtam. Az eltelt időben mindazt, amit diákként tapasztaltam, próbáltam átadni saját diákjaimnak. Így mára már további szép emlékekkel gazdagodhattam diákjaim jóvoltából is.

Elmondása szerint, követve a mai kor szakmai igényeit az intézmény azóta már teljesen átalakult, ezt várva az itt tanítóktól is. A szolgáltatóipar felé orientálódva a fejlődés hatására szinte minden évben bővül a szakmastruktúra az iskolában. – Ma már a hagyományos régi szakmáink visszaszorultak, teret adva új szakmáknak. Néha mégis azt tapasztalom, hogy vannak, akik még most is azonosítanak a régi szakmákkal bennünket, és meglepődnek, amikor szembesülnek a valósággal. Ma már én is teljesen más területen vagyok, mint korábban. Jelenleg az oktatási szakasszisztens szakmában tanítok pedagógia szakos tanárként. Ez a szakterület ebben az évben megújuló képzésünknek számít, amely minden tekintetben színesíti szakmai palettánkat. A képzést nagyon szeretem, hiszen rendkívül színes és izgalmas. Tananyagunk maga az ember, illetve az élet, valamint a hivatásom. Különösen kedvelt tantárgyaim a pedagógia és pszichológia. Véleményem szerint az iskola legnagyobb erőssége a benne tanítók kreatív szellemisége, amely a múltat összeköti a jelennel és a jövő felé viszi azt. Szakmáink megfelelnek a modern kor igényeinek, széles választékot nyújtva a pályát választó diákok számára. Bíztatni tudok mindenkit, hogy tájékozódjon szakmáinkról és találja meg a kedvére valót – fűzte hozzá.

A Debreceni SZC Kreatív Technikum három ágazatban – Kreatív, Szépészet és Oktatás – várja a továbbtanulókat. A teljes képzési kínálatért látogass el az intézmény weboldalára!

Panyiczki-Berényi Viktória