A lokista csúcstartó

Debrecen - A kézilabdacsapat egykori vezéregyénisége a hétköznapokban is megállja a helyét.A DVSC kézilabdásai megannyi sikert értek el a nyolcvanas, kilencvenes években, s az már nem az ő bűnük, hogy ezekkel a diadalokkal túl magasra tették azt a bizonyos lécet. Az akkori csapat egyik erőssége, Nyilas Tünde 1989-ben lett a DVSC női kézilabdacsapatának igazolt játékosa, és 2004-ig 335 mérkőzésen lépett pályára, s ezzel több klubcsúcsot is tart: a beállós töltötte el a legtöbb évet - szám szerint tizenötöt - és játszotta a legtöbb mérkőzést piros-fehér mezben. Ez idő alatt szerzett két bajnoki bronz- és három ezüstérmet, Magyar Kupa-győztes, KEK-ezüstérmes, és ami a legfontosabb, kétszeres EHF Kupa-győztes lett. Másfél évtizeden keresztül állt a Loki szolgálatában, és - mint mondja – nem tartozott a legtehetségesebb játékosok közé, szorgalmának köszönhetően mégis megvalósította álmait.

Példaképek között

Lett volna lehetősége klubot váltani, de maradt Debrecenben, a hűség volt a legfontosabb számára, hiszen itt élte meg élete legcsodálatosabb éveit. A legbüszkébb természetesen a két EHF Kupa győzelemre, ugyanis előtte kétszer veszítették el a kupadöntőt idegenben lőtt gólokkal. Saját nevelésű játékosként olyan csapatban játszhatott , amelyet többek között Medgyessyné Sáfi Márta, Szilágyi Katalin, Szántó Anna, Csapó Erika, Jeddi Manyi neve fémjelzett. Felnézett rájuk és büszke volt rá, hogy ezekkel a játékosokkal kézilabdázhatott egy gárdában. Annak idején sokkal nehezebb volt bekerülni a Lokiba, rengeteget kellett dolgozni a stabil kerettagságért, ezért még értékesebb számára, hogy a mai napig csúcstartó a magyar kézilabdázás egyik legsikeresebb klubjában. Pedig egyszer fiatalon csaknem abbahagyta a játékot, akkor Komárominé Éva néni győzte meg, hogy érdemes folytatnia. Igaza lett…

Levezetésként gólkirálynő

A 2004-05-ös szezon volt az utolsó éve a Lokinál, ekkor már félprofiként szerepelt, csak napi egy edzésen vett részt, délelőttönként dolgozott. A DVSC-től való búcsú után Hajdúnánásra ment kézilabdázni, az NB I/B-s csapatnál heti 2-3 edzéssel három évet töltött el. Második évében ő lett a másodosztály legeredményesebb játékosa, ami nagy büszkeséggel tölti el, hiszen beállósként nem mindig lesz gólkirály az ember. Szíve szerint még néhány évet játszott volna Nánáson, ám egy sérülés miatt be kellett fejeznie. Mégsem bánja, hogy így alakult, hiszen megannyi szép emléke van sportolói pályafutásából.

HBN-PZ

A teljes cikk a Napló csütörtöki számában és a naplo.hu-n olvasható.