Nagy az öröm, megnyerték az Universiadét Halek Mártonék

Debrecen - Halek Márton szerint a döntő volt a legnehezebb a hatalmas nyomás miatt.

Hazaérkezett a 28. Nyári Universiadén aranyérmet szerző magyar férfi vízilabda-válogatott csütörtökön délelőtt a dél-koreai Kvangdzsuból. Vincze Balázs alakulata veretlenül, nyolc győzelemmel és egy döntetlennel zárt az élen, pedig nem voltak könnyű helyzetben a pólósok, ugyanis Szingapúr az utolsó pillanatban visszalépett a tornától, így a szervezők kénytelenek voltak összevonni az A és a B csoportot. Ennek következtében borult a magyarok teljes programja, az előzetes tervekkel ellentétben több mérkőzést kellett játszaniuk és sokkal kevesebb idejük maradt a pihenésre.

Ugyan az Universiade hivatalos megnyitóját július 3-án tartották, de a férfipólósok már 2-án, csütörtökön elkezdték a küzdelmeket és még a zárónapon, 14-én is meccseltek – legalábbis a „mieink”, hiszen bejutottak a döntőbe, amit meg is nyertek.

Ezen a nemzetközi sporteseményes egyébként olyan sportolók vehetnek részt, akik hallgatói jogviszonnyal rendelkeznek valamelyik egyetemen vagy főiskolán, és nem múltak el 28 évesek. Szerencsére a DVSE csapatát is erősíti a fenti kritériumoknak megfelelő vízilabdázó, Halek Márton a Debreceni Egyetem Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési karának sportszervező szakára jár, és a honi szövetségi kapitány őt is meginvitálta a nemzeti együttesbe. Halek egyszer már átélhette, milyen megnyerni egy ilyen erőpróbát, két éve a Kazanyban első helyen végző gárdát is erősítette.

Bírták a terhelést

– Örültem, hogy idén is számítottak rám, bíztam benne, így lesz. Azért kicsit izgultam, benne leszek-e az utazó keretben, megkönnyebbültem, mikor kiderült, igen. Most nem a góllövés volt a feladatom, mint a DVSE-ben, inkább bekkelnem kellett, a centert elvinni, de persze mindent megtettem, hogy gólokkal is segítsem a csapatot – mondta el érdeklődésünkre Halek Márton, akinek jobban tetszett a két évvel ezelőtti torna a szervezés tekintetében, ennek ellenére a mostanival is elégedett volt.

– Erős mezőny gyűlt össze, pláne, miután Szingapúr visszalépett és összevontak két csoportot. Az eredeti tervekhez képest több találkozót kellett megvívnunk, kevesebbet pihenhettünk, de ahogy az érmünk színe mutatja, szerencsére bírtuk a nyomást. Persze jobban örültünk volna, ha marad a korábbi forgatókönyv, de ezzel nem foglalkozhattunk, csak a célunkra koncentráltunk – mesélte a pólós, majd elárulta, hivatalosan a dobogóra való feljutás volt a terv, de kimondatlanul bíztak a címvédésben.

Nem hagyhatta ki

A magyarok az olaszok elleni 10–8-as sikerrel nyitották az Universiadét, majd az élet úgy hozta, hogy a fináléban is Olaszországgal kellett összecsapniuk. Hihetetlen izgalmakat hozott a döntő, 4–0-ról állt fel Magyarország, a rendes játékidő pedig 7–7-es eredményt hozott. Jöhettek a büntetők, melyből nyolcat-nyolcat lőttek a együttesek, az olaszok kettőt, míg a magyarok egyet hagytak ki, ezzel megnyerve a sporteseményt.

Halek Márton is azt nyilatkozta, a döntő bizonyult a legnehezebb mérkőzésnek. – Mentálisan igencsak megterhelt minket, hogy néggyel ment az ellenfél, azonban nem roppantunk össze, nem adtuk fel, visszajöttünk a meccsbe. A büntetők előtt Balázs (Vincze Balázs szövetségi kapitány – a szerk.) megkérdezte, ki szeretne lőni. Körbenéztem, négyen jelentkeztek, majd úgy döntöttem, én is elvállalom. Természetesen nem kis drukk munkált bennem, nagy kő esett le a szívemről, mikor belőttem. Aztán megint rám került a sor, tudtam, ha kihagyom, ők nyernek. Higgadt tudtam maradni és bevágtam, fantasztikus volt! – emlékezett vissza a Debrecen játékosa.

Még friss

Halek úgy véli, lehet voltak az ő együttesüknél erősebb válogatottak, ám döntőnek bizonyult, hogy az övék volt az egyik legjobb társaság, remek közösséget alkottak a magyarok, aminek meg is lett az eredménye. Sajnos a programváltozás miatt nem nagyon akadt idejük városnézésre a „fiainknak”, akik inkább csak a szállásuk környékén tartózkodtak, viszont mint megtudtuk, a helyiek kedvesek voltak, integettek, mosolyogtak, segítettek, ha kellett. – Lakásokban szállásoltak el minket, én Illés Sanyival kerültem egy szobába, aki príma lakótársnak bizonyult. Egy mélygarázsban alakítottak ki egy hatalmas étkezőt, ahol több ezren is elfértek, tényleg kifogástalan volt minden. Nem csaptunk nagy ünneplést a végső siker után, csak megittunk egy sört, pedig csak másnap indultunk haza. Még nagyon friss az élmény, folyamatosan jönnek a gratulációk, ami roppant jól esik – fogalmazott Halek, aki örül, hogy végre pihenhet egy kicsit, mert nagyon kimerült, szüksége van egy kis feltöltődésre.

HBN