A tanár úr 76 évesen is élvezi a teniszt

Debrecen - A DEAC egykori futballkapusa, Palchuber Károly korcsoportjában vezeti a magyar ranglistát.

Hol is adhatna randevút nekünk, ha nem a DEAC teniszpályái mellett található büfé napfényes teraszán a debreceni szenior sportoló, Palchuber Károly? Az élete 77. évében járó nyugdíjas nyelvtanár hazajár az Egyetemi Sporttelepre, 1965 óta szinte mindennap megfordul itt. A veterán teniszező jelenleg vezeti a magyar ranglistát a korosztályában, a világranglistán pedig a 63. helyet foglalja el. De hogyan lelt otthonra a cívisvárosban a nagybátonyi születésű sportember?

– Amikor 1959 májusában beadtam a jelentkezésemet az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára orosz-francia szakra, az osztályból öten jelentkeztünk továbbtanulásra, csak az én kérelmemet nem támogatta az Iskoláztatási Bizottság „kulák” származásom miatt, mert édesapámnak volt egy kiskocsmája. Helyette fizikai munkavégzést ajánlott, hogy azzal érdemeljem ki a továbbtanulás lehetőségét. Először bányában, később gyárban, végül állami gazdaságban dolgoztam. Eközben megismertem és megtanultam becsülni a fizikai munkát és a fizikai munkát végző embereket – mondta érdeklődésünkre a tanár.

Később azonban, a honvédséget követően mégis bejutott az egyetemre.

– 1964-ben bevonultam sorkatonai szolgálatra egy főváros környéki sportszázadba, ahol élelmiszerraktár-kezelő lettem. A sorkatonaságtól jelentkeztem egyetemre, amit a századparancsnokom támogatott, és a sikeres felvételi után 1965-ben kerültem a KLTE BTK orosz-francia szakára, labdarúgó pályafutásomat pedig az egyetemi csapatban, NB III-as DEAC-ban folytathattam. Három évvel később bajnokságot nyertünk, és felkerültünk a másodosztályba. 1970-ben szereztem orosz-francia szakos tanári diplomát, majd kineveztek az akkor Szent Anna utcán lévő Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumba, ahol nyugdíjazásomig, 2006. június 15-ig tanítottam. Kezdetben orosz és francia nyelvet, végül oroszt és lengyelt.

Nagyon sok szorgalmas és tehetséges diákom volt, akikkel öröm volt együtt dolgozni.”

A különböző tanulmányi versenyeken sikerrel szerepeltünk: pl. az OKTV-ken és a moszkvai orosz nyelvi diákolimpiákon is. A teljesség igénye nélkül, néhány kiváló teljesítményt nyújtó versenyző megérdemli, hogy megnevezzem őket: Rácz Sándor, aki elsőként jutott be a „Csokonaiból” az orosz nyelvi OKTV országos döntőjébe, illetve Matiz Noémi, aki „ezüstérmes” lett a 2002-es, Tonhaizer Diána pedig „aranyérmes” a 2004-es, Moszkvában megrendezett orosz nyelvi diákolimpián – sorolta büszkén Károly, aki egy korábbi emléket is szívesen elevenített fel a Naplónak.

– 1980-ban háromhetes tanulmányi kirándulást szerveztem nyelvgyakorlás céljából a testnevelés tagozatos osztályom számára úgy, hogy hétvégi és nyári munkával kerestük meg az utazás költségeit. Moszkva óriási élmény volt mindannyiunk számára! – mesélte a sportember, aki a családjáról is kérdeztünk.

– 1974-ben megnősültem, a feleségem debreceni, gyógyszertári szakasszisztensként dolgozik. Két fiunk van: az idősebb, Károly lengyel filológiából szerzett diplomát, a fiatalabb, Gábor lengyel nyelv és irodalom, illetve francia nyelv és irodalom szakos tanári diplomával rendelkezik. Mindketten beszélnek angolul és lengyelül, illetve az idősebb oroszból, a fiatalabb franciából tett nyelvvizsgát. A katonaság fontos és pozitív szerepet játszik a család életében: én a katonaságtól kerültem egyetemre, az időseb fiunk jelenleg szerződéses katonaként dolgozik, a felderítőknél szolgál őrmesteri rendfokozatban, a fiatalabb a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumban tanít francia nyelvet, és önálló zenei stúdióját vezeti. Egyúttal népszerűsíti az iskolát és bemutatja a kadétok színes, mozgalmas életét, vonzóvá téve a fiatalok előtt a katonai pályát – vallott az otthoni háttérről Palchuber Károly.

De mi motiválja még a veterán teniszezőt, lassan a nyolcvanhoz közelítvén?

A célom természetesen az, hogy megvédjem az első helyet, amit azért lesz nehéz elérni, mert jönnek a fiatalabb vetélytársak, és egyébként is könnyebb megszerezni, mint megvédeni a címet.”

Rendszeresen futok, gimnasztikázom, próbálom a technikai tudásomat is fejleszteni, hogy a siker reményében játszhassak a volt profi teniszezők ellen is. A szenior teniszezők egy nagy baráti társaságot alkotnak, és mindig különös élmény találkozni és játszani velük. Természetesen az is külön motivál, hogy idén itt, Debrecenben lesz lehetőségem megvédeni az országos vidékbajnoki címemet, amelyet 2016-ban Győrben szereztem.

- Tamás Nándor -