DVSC: ziccerek, de csak egy gól

Debrecen - Bódi: gólra és gólpasszra is megvolt a lehetőségem ezen a mérkőzésen; sajnos most nem sikerült.

Nem egy, nem kettő, de talán három meccs megnyerésére is elegendő ziccert hagyott ki a DVSC a Szombathelyi Haladás elleni mérkőzésén szombaton a Nagyerdei Stadionban. Az OTP Bank Liga hetedik fordulójában 1–1-es döntetlennel volt kénytelen beérni a hazai gárda, amely a találkozó első félórája eltelte után már akár több góllal is vezethetett volna a dunántúli zöld-fehérekkel szemben.

A mérkőzésen végig nagy akarással játszott Bódi Ádám. A Loki középpályásának is voltak helyzetei, mi több, ziccerei is, ám csapattársaihoz hasonlóan – kivéve Takácsot egy sarokrúgás után –, ezen a meccsen neki sem sikerült betalálnia az egyébként aznap parádésan védő Király Gábor kapujába.

Hosszan vette át a labdát

– Jól kezdtük a mérkőzést. Agresszívan léptünk fel a Haladással szemben, letámadtuk őket, megnehezítettük a labdakihozatalukat. A vendégek részéről azt éreztem, hogy igyekeztek tördelni a játékot, próbáltak a ritmusból kizökkenteni bennünket az első félidőben. Ez persze nem sikerült, és Takács révén szép gólt szereztünk, de sajnos a másodikat nem tudtuk belőni. A helyzetkihasználással hadilábon áll a csapat mostanában. Az utóbbi meccseken, akár döntetlen lett a vége, vagy éppen vereséget szenvedtünk, mint legutóbb a Honvéd ellen, a ziccereket képtelenek vagyunk értékesíteni. Hátul pedig kapott gól nélkül nem tudjuk lehozni mérkőzéseket. Emiatt csak egy pontokat tudunk szerezni – beszélt a meccsről a Napló kérdésére a Loki huszonhetes mezt viselő játékosa, akitől afelől is tudakozódtunk, hogy mi lehet az oka annak, hogy a találkozókon – és erre kitűnő példa a Hali elleni bajnoki – rendre sok gólhelyzetet dolgoznak ki, ám azokat leginkább kihagyják.

– Ha már ziccerbe kerül az ember, a gólhoz nagyobb koncentráció kellene talán. A helyzetkihasználást lehet ugyan gyakorolni, de edzésen persze nem ugyanaz, mintha meccsen kerülnék helyzetbe. Nincs ez másként a tizenegyeseknél sem. Rohanós mérkőzésen vagyunk túl, középpályás játék nem sok volt, ellenben sokat kellett oda-vissza futni, a csapat sokszor szét volt szakadva, így a végén nyilván fáradtabb az ember. Ilyen körülmények között adódott mindkét csapatnak több ziccere. Persze nekem is volt, a legnagyobb a vezetőgólunk megszerzése után. A labdát kicsit hosszan vettem át, nem tudtam jól mellé lépni, ezért rúgtam a kapu fölé. Pedig a gondolatom az volt, hogy a hosszúba, laposan elrúgom, csak hát az átvétel nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ha az bemegy, akkor már 2–0.

Minden mérkőzésen szeretnék gólt rúgni vagy gólpasszt adni. Most mindkettő meglehetett volna, hiszen adtam olyan labdákat, amelyeket a társak gólra válthattak volna. Sajnos nem sikerült.”

KZS

[related-post post_id="3970229"]

[related-post post_id="3968794"]