Mazsorett bot: valódi varázspálca

Debrecen - Nem egy egyszerű mutatvány, komoly kitartást, koncentrációt és odafigyelést igényelnek a produkciók.

Akik Fokvárost tűzik ki úti célul, azoknak minden bizonnyal a szemük előtt lebeg a Jóreménység foka és az Atlanti-óceán partja. Tóth Anna is reményekkel telve érkezett Dél-Afrikába, szeretett volna hibátlan koreográfiát bemutatni és éremmel hazatérni a gyönyörű vidéken megrendezett világbajnokságról. A fiatal leányzó azóta már megérkezett a hosszú és izgalmas útról, tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodva, de vajon éremmel a nyakában? Kiderül!

Nőies vonal, erőnlét

Anna kiskora óta forgatja a botot, voltaképpen beleszületett a mazsorettezésbe, édesanyja szintén űzte a sportot, aki ma már edzőként is jelen van lánya életében. A mindössze tizennyolc éves kamaszlány számtalan sportágban kipróbálta már magát, eleinte úszott, szertornázott, versenytáncolt, de végül mégis a mazsorettezés mellett döntött. – Egyszerűen imádom a mazsorettet, számomra nem megterhelő, mindig várom a próbákat, kikapcsol teljesen, úgy érzem, hogy akkor tudok igazán feltöltődni. Egyfajta sportnak is tekintem, amely megtanította számomra, hogy jól osszam be az időmet, így a mazsorettezés nem megy a tanulásom rovására.

Én elsősorban a botos koreográfiákban szerepelek, de az alapítványon belül nálunk mindenki megtalálja a neki való kategóriát, megjelenik a nőies vonal a táncban, az erőnlét pedig a pom-pomban és az akrobatikai elemekben – mondta a tinédzserlány.

Szabó Gabriella, Anna édesanyja számára a hivatása egyben a hobbija. Tinédzserként szintén mazsorettezett, majd később az oktatás felé kacsintgatott, ami azóta is az élete részévé vált. – Manapság több ága van a botforgatásnak, mint az én időmben. Manapság már sokkal inkább sport, egyre nehezebbek az elemek, nem csupán egyszerű botforgatásról van szó. Ezért is nőtte ki magát pontozásos sportággá, ami lehetővé teszi, hogy objektívebb képet kapjunk az eredményekről. Sokan azt hiszik, hogy a mazsorett egy hóbort, könnyen megtanulható kisebb mutatvány, de egyáltalán nincs így. Komoly kitartást, koncentrációt és odafigyelést igényelnek a produkciók, fegyelmezettnek kell lennie annak, aki kiemelkedő teljesítményt akar nyújtani – fűzte hozzá Gabi.

Az összefogás ereje

Minden évben rendeznek mazsorett Európa-bajnokságot, valamint két évente világbajnokságot. Anna számára az első nagy megmérettetés 2009-ben volt, amikor kijutott az először megrendezett Európa-bajnokságra Lengyelországba. Azóta megállás nélkül menetel előre, és sorra elnyeri a legfényesebb érmeket: Európa-bajnokságon ötször diadalmaskodott szóló kategóriában, valamint az eddig megrendezett három világbajnokságról kétszer elhozta a legfényesebb medált.

Anna idén is megszerezte a kvalifikációs jogot arra, hogy részt vegyen a világbajnokságon, azonban Fokváros túl távolinak tűnt. A csapattal egyetértéssel úgy döntöttek, hogy lemondanak a dél-afrikai útról, nagyon nagy költséget jelentett volna ez a családoknak.

Ám a debreceni városvezetés és különböző támogatók segítségével néhány héten belül sikerült előteremteni a vb-n való részvétel teljes költségét. – Legmerészebb álmainkban sem gondoltuk, hogy kijuthatunk a megmérettetésre, nagyon boldogok voltunk és gőzerővel dolgoztunk az utolsó pillanatokban, hiszen ilyen támogatást nem utasíthattunk vissza. Nagyon sokan összefogtak értünk, teljesen meghatódtunk, így nem volt kérdés, néhány nappal a nagy verseny előtt összepakoltunk és ketten nekivágtunk a kalandos útnak – emlékezett vissza Gabi.

Csillogás, szervezetlenség

Az ifjú hölgy nagyon félt a több, mint tizenhét órás repüléstől, de végül nagyon élvezte, sokkal rosszabbra számított. Leginkább a hőmérsékletváltozást volt érdekes, 22 fokot mértek, amikor elindultak Magyarországról, azonban a higany szála Dubaiban az átszálláskor majdnem megütötte a 40 fokot, majd 11 fokban érkeztek meg Fokváros repülőterére. Egy hetet töltöttek Dél-Afrikában, amit soha nem fognak elfelejteni. – Tudtam, hogy csodálatos látkép fog elém tárulni Fokvárosban, de mégis minden képzeletemet felülmúlta a mesébe illő táj, egyszerűen gyönyörű helyen voltunk.

Nagyon szép volt a verseny előtti fogadás, ahol a nemzetek szövetségi elnökein túl még a dél-afrikai sportminiszter is jelen volt. Maga a verseny már nem volt ilyen felhőtlen – mondta Anna.

– Sajnos nem adtak lehetőséget a versenytér kipróbálására, amely igazán fontos lett volna, hiszen nagyon sokat számít egy-egy elem végrehajtása során, hogy például mennyire csúszik a talaj, milyenek a fényviszonyok, mekkora a terem magassága. Mivel ezt nem tudtuk kipróbálni, így a fellépők szinte „vakon” léptek a közönség elé. Mindemellett nagyon hideg volt a teremben és sokszor alig éreztem az ujjaimat, ráadásul nyitott ajtónál várakoztattak bennünket, így a kinti tavaszi hideg szellő sem bennünket segített – fűzte hozzá.

Anna mindezek ellenére hibátlanul dolgozott és éremmel tért haza, ezúttal a dobogó második fokára állhatott fel. – Kicsit szomorú voltam, de nem a helyezés, hanem a lehetőségek miatt. Hiszem, hogyha megadatott volna minden, akkor sokkal jobban tudtam volna előadni a szólómat, de ezen már kár keseregni, boldog vagyok, hogy éremmel térhettem haza erről a csodás utazásról – mondta Anna.

Hűség a mazsoretthez

Gabriella és férje mindig is a legjobbat szerették volna a gyermekeiknek. A családban nemcsak Anna hajtott fejet a sportnak, hanem öccse, Kristóf is, aki gyermekkora óta a tollaslabda szerelmese. Nem lehet egyszerű a szülőknek mindkét gyermekük útját terelgetni, hiszen a sport szeretete nagyon sok energiát és tervezést igényel, ami sokszor fárasztó lehet. – A szüleim szerették volna, ha megtanulunk úszni, de utána nem szabták meg, hogy mit csináljunk, a választás joga a miénk volt. Kristóffal nagyon jó testvérek vagyunk, soha nem volt közöttünk civakodás, rivalizálás, sokkal jobban izgulunk egymásért egy-egy versenyen, mint magunkért. A jövőben mindenképpen szeretnék hű maradni a mazsoretthez, bíróként vagy szervezőként. Mindemellett a média és a kommunikáció világa is nagyon vonz, de ez még egy következő fejezet az életemben – tette hozzá végezetül a kivételes tehetségű botforgató.

- Nagy Emese -