Esély

Nem láthatunk Márton Gábor vagy Pisont István fejébe, ők pedig tudtommal még sehol sem nyilatkoztak a menesztésük óta. Arra viszont mérget merek venni, hogy amikor megállapodtak a Mol Fehérvár, illetve a Bp. Honvéd vezetőivel a váltásról, egyszerre érezhettek csalódottságot és megkönnyebbülést. Az előbbit aligha kell magyarázni, hiszen nyilván nem gondolták volna a megbízás elfogadásakor, az egyiküknek februárra elszáll az esély a bajnoki címre, a másik pedig kiesést jelentő helyen áll.

Ugyanebből fakad a megkönnyebbülés is. Márton Gábor nem véletlenül nyilatkozta vasárnap, az MTK-tól elszenvedett hazai vereség után, hogy bár ő nem szeret semmit sem feladni, itt az idő beszélni a folytatásról, mert ha valaki nem tud segíteni, legalább ne ártson. Két nagy múltú klubról van szó, ahol óriási a nyomás, és ezt csak nagy tapasztalattal lehet elviselni. Székesfehérvárott a jelek szerint pénz, paripa, fegyver nem számít, a zuhanyhíradó szerint busás fizetésekért igazolnak a hőn áhított cél, a Ferencváros trónfosztása érdekében, és a Bp. Honvéd új tulajdonosai sem voltak szűkmarkúak, ha erősítésekről volt szó.

Az ebből eredő elvárások igen nagyok, és a két klub szereplése ezért is hatalmas csalódás.

Attól tartok, Pisont István vezetőedzői pályafutása ezzel véget is ért, ő nemigen akar elmenni Kispestről, ahol legendának számít, kap új munkát, és szerintem neki nem is a saját karrierje a legfontosabb.

Márton Gábor más eset, ő tavaly Zalaegerszegen bizonyított, ám más egy kiesés ellen küzdő, és más egy bajnoki címre törő, nemzetközi babérokra vágyó csapatot irányítani. Számára ez tanulóidőszak volt, és egész biztos vagyok benne, látjuk őt még élvonalbeli együttes kispadján.

A kispestiek szemlátomást nem babonásak, hiszen azt a Horváth Ferencet szerződtették, aki az utóbbi két csapatával kiesett az első osztályból, és most ismét a bennmaradás kiharcolása a feladata. Márton Gábornak még csak ideiglenesen kinevezett utódja van, a fehérváriak keresik a végleges megoldást, állítólag Juhász Roland is a jelöltjük. Bizonyára feltűnt, hogy csak magyar neveket emlegetünk, ami a korábbi években aligha fordulhatott volna elő.

A klubok előszeretettel kerestek a határokon kívül edzőket, akikkel aztán nem sokat mozdultak előrébb – tisztelet persze a kivételnek. Lassan rájönnek, hogy ha a külföldiek nem jobbak a magyaroknál, felesleges bennük gondolkodni. Némi iróniával: csalódást okozni a magyarok is tudnak. De legalább kapják meg az esélyt.