2008.03.30. 08:20

Postánkból: Én inkább megköszönném

Címkék#busz #telefonálás #olvasói levél #VOLÁN #baleset

<p>S vajon ez az ember, aki így felháborodott, amikor havas, jeges az út, amikor csúszkálnak a kerekek, amikor az ember volán mögé sem mer ülni, megköszönte egyszer is egy sofőrnek, hogy épségben eljuthatott egyik helyről a másikra.</p>

Nos nem tudom, sírjak e vagy nevessek kínomban, hogy egyes emberek, azt látják, mikor, hol, kibe köthetnek bele. Írom ezt a napokban megjelent újságot olvasva. Danku Andor, a Volán képviselője válaszolt arra az SMS-re, melyet a laphoz küldött egy utas, aki nem érezte magát biztonságban a buszon. A busz, szerintem „száguldozhatott” olyan 40-50-el is talán. Nincs olyan ember, akinek ne szólalna meg váratlan helyen a telefonja. Gondoljunk csak bele. Lehet az orvosi rendelő, kórház, vásárlás közepette.

Persze ezzel nem azt akarom írni, hogy telefonáljon csak a sofőr, no de ne vigyük túlzásba sem ezt a dolgot. Hány olyan autóst látni, aki nemhogy nem 40-50-el megy, de bőven seper 100-al is, és közben telefonál, vagy éppen eszik. Hány buszvezető okozott balesetet? Nem sok, sőt...

Valószínű az említett buszvezető tapasztalt lehetett, ha merte vállalni a telefonálást. Valószínű nem unalomból telefonálgatott, és ő is tudta azt, hogy háta mögött még jó pár ember ül, akiért felelősséggel tartozik. Vajon nem egyszerűbb lett volna, akkor odaállni a sofőr elé, és elmondani, hogy félünk a buszon? Vígasztal vajon a tudat, hogy (valószínűleg) bérmegvonásban részesül az illető? Vajon csak rossz napja volt valakinek és keresni akart egy bűnbakot aznapra? S vajon ez az ember, aki így felháborodott, télvíz idején, amikor havas, jeges az út, amikor csúszkálnak a kerekek, amikor az ember volán mögé sem mer ülni, nos megköszönte egyszer is egyetlen sofőrnek, hogy épségben eljuthatott egyik helyről a másikra? Vagy csak a negatívumokat kell észrevenni?

A magyar ember tényleg ilyen lenne? Én köszönöm minden buszvezetőnek a munkáját, amikor 40 fokban klíma nélkül ülnek a fülkében, amikor a legelső reggeli, vagy éppen legutolsó esti járatot viszik. Amikor nem nekem kell meresztenem a szemem a ködben, amikor felülök a buszra és biztonságban érzem magamat. Köszönöm nekik és kívánom, minél többen érezzenek hozzám hasonlóan, hogy végre dicséretet is kapjanak. (Csak megjegyzem, nincs családomban buszsofőr.) Mindez saját önszántamból, jóérzésemből írtam.