"Voltam már nagyon fent és nagyon lent"

Libabőrös lett a hátam, amikor a közelmúltban elolvastam a „Csoda, ami velünk történt” című cikket. Lefler György újságíró tollából ebben arról értesültem, hogy egy évtizede Kárpátaljáról gyermekeinek szebb jövője reményében felkerekedett magyar család most nagyon boldog.

Én is szeretnék az lenni, hiszen hasonló cipőben járok, már elég régen. Egyetemi végzettséggel (közgazdász), perfekt orosz-ukrán, tárgyalóképes szlovák nyelvtudással 2006 novemberétől ismét regisztrált munkanélküli vagyok.

Magyarországon 1994-ben telepedtem le. Ez idő alatt dolgoztam, mint vágóhídi szalagmunkás, betanított munkás és meós három műszakban, voltam nyersáru átvevő és raktáros, beszerző és marketing csoportvezető, külkereskedelmi üzletkötő, szinkrontolmács egy budapesti követségen és a kereskedelmi és iparkamaránál.

Voltam nagyon fent és nagyon lent. Mikor se fent, se lent, akkor munkát kerestem. E munkakeresések alkalmával sok-sok elutasítást és pofont kaptam. Az utóbbi időkben már azt sem...

Folyamatosan olvasom a Kelet-Magyarország álláshirdetéseit, minden nap küldöm az önéletrajzomat, telefonálok, e-mailt írok – mégcsak nem is válaszolnak. Nagyon fáj, hogy egy ötvenéves férfi már nem jó semmire! TB-t nem tudok fizetni, nincs semmilyen bevételem.

Kovács Ágnes miniszterasszony mégis „potyautasnak” nevezett engem és a többi sorstársamat, akiknek nincs miből tb-t fizetniük. Most nagyon keserű életet élek. Van egy 16 éves lányom, akire ugyanúgy, mint rám, nyomasztóan hat ez a kilátástalan állapot. Sok mindent kipróbáltam, én sem alamizsnát kérek, csak munkát! Kérem, aki tud, segítsen!
Név és cím a szerkesztőségben

Kapcsolódó cikkek:

Együtt sírtak az örömtől
A Kállósemjénben élő, két gyermekes, nehéz körülmények között elő fiatal házaspárnak sokan ajánlották fel segítségüket.

Állás nélkül Szabolcsban
A régió átlagát is meghaladó mértékben, 14 százalékkal nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma megyénkben tavaly, az előző évhez képest.

Találjon munkát a topjob.hu-n!