Postánkból: Személyes példamutatás

Már ahol erre van mód. Az „egyiskolás” településeken élőknek a választás gyakorlatilag az ingázás választását is jelenti, a gyermek reménybeli, jobb előmenetele érdekében. Ezzel nekem nincs is gondom, rendjén valónak tartom. Problémásnak, s a kérdés szempontjából elgondolkodtatónak azt tartom, amikor az iskolafenntartó önkormányzat(ok) tisztségviselői, néhány pedagógusa „jó példát mutatandó”, gyermekeik alapfokú iskolai képzését nem az általuk fenntartott/irányított intézményben kívánják biztosítani, hanem egy „jobbnevű” település iskolájában. Mit lehet erre mondani?

Természetesen, elvitathatatlan joga ez az adott településvezetőnek. Hiszen mégis csak a csemetéje jövőjéről van szó. De morálisan nem jelent e ítéletet a saját szerepéről, és arról az intézményről, amelynek az érintettek olykor-olykor a mindenható urai szerepkörben tetszelegnek. Talán nem költői a kérdés: lehet e az adott közösség választópolgárai (közöttük az általános iskolás gyermekek apukái és anyukái) előtt hiteles, meggyőző az ilyen önkormányzati vezető, tisztségviselő, pedagógus? Segítheti e ez a magatartás, hogy ne mondjam gyakorlat, „példamutatás” a jobb sorsra érdemes, de a kormányzat és a társadalom által sajnos egyre kevésbé tisztelt és megbecsült pedagógus társadalom és intézményük tekintélyének, elismertségének erősítését? Aligha. Hol van a közösségvállalás azzal a közösséggel, amelyik azért szavazott bizalmat e jeles személyiségeknek, azért alkalmazza őket, hogy híven szolgálja őket, legyen iránytű, igazodási pont és követendő példa. Hol az együttérzés, a példamutatás, hol van a hitelesség, az alázatos tisztelet az iránt a közösség iránt, amelyet tisztességgel szolgálniuk kellene. Azt gondolom, hogy a személyes kiállással, ha úgy tetszik sorsközösség vállalással is erősíteni kellene a hitet, a kitartást az adott települési közösségben, a helyi oktató-nevelő gárdában. És mindenek előtt többet, sokkal többet kellene tenni, „fáklyának” lenni a helyi feltételek javításában, annak demonstrálásában is, hogy a helyben maradás nem jelent feltétlen lemaradást, nem jelent versenyhátrányt. Vagy csak addig fontos a közösség önzetlen szolgálatának ígérvénye (tisztelet a számos kivételnek), amíg a mandátum birtokosává válik? Az igazi munkát a szürke hétköznapokon tanúsított kemény helytállás, tisztességes szolgálat jelenti - írta olvasónk, Dr. Bihari Károly.