2008.05.13. 11:37

Vastapsos siker a színházban

Címkék#Higgins professzor #pickering ezredes #eliza #óricz Zsigmond Színház #Nyíregyháza #my fair lady

<p>Nyíregyháza - A My fair lady színpadi bemutatójának vastapsos sikere, az, hogy a közönség felállva ünnepelte a Móricz Zsigmond Színház művészeit, az előadást és a rendezést, azt mutatta, hogy a színházi előadás nemcsak esztétikai képződmény, hanem közösségi élmény is.</p>

A pénteki főpróba, s bizonnyal a szombati bemutató is, jókedvű előadás volt. Igazából nem volt olyan pillanata, amikor a játék örömét nem éreztük volna: kitűnően szólt az ének, nagyszerű volt a tánckar (Ladányi Andrea koreográfiája), a díszlet és a jelmez (Csík György), a vizuális effektek (külön csapat gondoskodott ezek hatásosságáról), a zenei kíséret tisztasága (Kazár Pál és Rácz Márton irányításával) együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség átkerülhetett egy olyan értékeket megmutató világba, amelyre csak vágyakozva gondolhat.

Amióta kialakultak az emberek között a vagyoni (és ebből következően az osztály) különbségek, azóta a kiszorítottak arról ábrándoznak, hogy valami nagy szerencse árán bekerülhetnek a gondtalanok világába. Ennek a világképnek a termékeit mindnyájan jól ismerjük, különösen mióta a film – leginkább a harmincas évek óta – megmutatta ezt a vágyakozást.

A My fair lady nyíregyházi bemutatója egy másik szempontból is „aktuális”: anyanyelvünk katasztrofális állapotában arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyelvcsiszolás akár a felemelkedés eszköze is lehet. Tudom én, hogy G. B. Shaw darabjában még nem erről volt szó, hanem inkább azt a fintort mutatta meg a Dublinban született drámaíró, hogy a nyelv teszi az embert, s veszélyes játék a szegénységben élőkkel szemben, ha játéknak tekintjük a sorsukat a szociális felelősséggel szemben.

A Pygmalion (illetve a belőle készült musical, a My fair lady) történetét mindenki ismeri, ezért ebben a rövid terjedelemben inkább a színészi munkáról szeretnék írni. Az kétségtelennek tűnik, hogy Kuthy Patrícia pályája Nyíregyházán ezzel az előadással teljesedett ki. Az elmúlt évek alatt sokat tanult, magabiztosabb lett, láthatóan jól érzi magát. Azt is lehet mondani, hogy rátalált Eliza szerepe. Jól döntött Tasnádi Csaba, amikor őt választotta. Tudott harsány és líraian fájdalmas lenni, szépen, iskolázottan énekelt.

Magyaros személyiség

Higgins professzort nem ilyen testalkatúnak képzeltük el, de Gáspár Tibor ettől lett egy kicsit magyaros személyiség, akit egyszerre vonz a feladat kihívása, és lelke legmélyén a társat kereső szerelemvágy. Bárány Frigyes Pickering ezredese jólelkű férfi, aki mégsem veszi észre a nagykövet estéje után Eliza vergődését. Ebben persze Shaw is ludas. Nem lehet véletlen, hogy a két barát még véletlenül sem tekint a lányra. Bárány Frigyes hűvös, mértéktartó ellenpontja tudott lenni Higgins barátjának.
Méltán aratott nagy közönségsikert Puskás Tivadar Eliza apjának a szerepében. A szimpatikus alkoholista, majd a gazdagságától szenvedő apa végül megtalálja a helyes utat, s egyengeti lánya boldogságát. Pregitzer Fruzsina a tolószékből is tudta irányítani a fia sorsát, hiszen Higgins nem tehetett semmit az édesanyja beleegyezése nélkül. (Különben is ebben a világképben mindent a nők irányítanak…)
A többiek (s itt egyáltalán nem a futottak még kategóriáról van szó) a számukra felkínált jelenetekben tökéletesen jól árnyalták azt a képet, amit a nagyokról kialakíthattunk.
Úgy gondolom, hogy Tasnádi Csaba rendezői érdeme ennek a nagy létszámú szereplőgárdának az együtt tartása egy jó kedvű előadás keretében. Azonos hangulati íven, nem túlságosan erős intenzitással, de mindvégig érezte tudta azt a finom iróniát, amely a boldogságkeresésnek ezt az útját kísérheti.
Nem nehéz megjósolni, hogy ha a színház anyagilag is bírja, még nagyon sok előadást láthatunk a My fair lady-ből. Szükségünk is van rá.