Elbirtokolt birtokok, avagy a marokrácia ideje

A rendszerváltás hajnalán, már az első kormány megkezdte a szerintük erőszakkal megalakított téeszek módszeres felszámolását. Ebben az időszakban hatalmas teret kapott, s nyert, a „marokrácia” elve; vagyis a mindent lehet, amit a törvény nem tilt! Nagyon sok vezető vizsgázott ebben az időben jellemességből, illetve, jellemtelenségből!

Sajnos, az utóbbiak voltak többen! Előjött az igazi énjük, mindent megfogni, megtartani, akár törvénytelenségek útján is. Az információk visszatartása, a téesz iratainak megsemmisítése, az egykori tagok tudatos átverése. Előjöttek az eddig rejtett kapzsi „ének”, megjelentek a „majd ekkor, majd akkor, majd így, majd úgy emberkék”, akiknek elsősorban a maguk haszna volt a döntő tényező! Az, hogy a többi egyszerű, egykori dolgozóval mi lesz, akiktől „nagy szakértelemmel” elcsalták kevéske juttatott földjüket, vagy ilyen-olyan rendeletre hivatkozva, egyszerűen nem adták ki!

Ez az elv, a Horn-kormány idején már a reneszánszát élte, megkezdődött a lopás, a mostani új nyelvhasználatban, „az elbirtoklás” lehetőségének megteremtése. „Azé a föld aki megműveli” – mondja a törvényhozó! És kik tudják ma megművelni? Akik rendelkeznek megfelelő gépparkkal! De a nagy többség nem rendelkezik, ezért éldegél úgy ahogy. Ja, és lehet perelni, az esetleges csalók, a lelketlen vezérek ezzel a törvénnyel zöld utat kaptak, kaphattak a kapitalista mentalitású, még mindig kegyesen osztogató kormánytól.

Pedig a megoldás, a bajok orvoslása az lenne, hogy visszamenőlegesen kivizsgáljanak minden gyanús privatizációt, zsebszerződést! Ezért is alakult ki egy olyan állapot, falun és városon egyaránt, hogy van pár (az ország népességéhez képest) emberutánzat, akik arra vetemedtek, mert megtehetik, hogy meglopják honfitársaikat, méghozzá törvényes garanciával.

• Postánkból: Miért nem érti?
• Postánkból: Vita a játszótér körül
• Postánkból: Hamis illúziók

E. Nagy István, Fehérgyarmat