Szörnyű cselédsorban

Olvastam a Kelet-Magyarországban június 9-én Elbirtokolt birtokok címmel megjelent olvasói írást E. Nagy István úr tollából. Hát igen, a téeszek alakítása valóban erőszakkal ment, mert sok kis- és nagygazdasággal rendelkező emberektől erőszakkal vették el a lovakat, a szekereket és azok összes tartozékát (eke, kapagép, borona, lószerszám, stb.). Úgy tett a végrehajtó úr, hogy „ostorkicsapásig”, s ebben minden benne volt! Akik ellenálltak, azokat az istállókban még meg is verték.

Most meg az Antall-kormány után még kártyán is nyertek erdőt-tanyát, gazdasági felszerelést, s akik meg izzadtak és éheztek, mert volt, mikor nem tudtak fizetni a tagoknak, csak terményben adtak ki, de előfordult, hogy tavasszal még az is elmaradt. Most ugyanabban az időben élünk, mint Rákosi idejében: sógor, koma, rokon, szomszéd, gyertek „osztyapenkózzunk“! Akinek meg az ereje, pénze, mindene benne volt, az meg kapott, ha el nem ugrott! Írja az úr: azé a föld, aki megműveli.

Most még rosszabb a helyzetünk, mert valójában azé lett a föld, aki megművelteti. Igen, rosszabb a helyzetünk, mint amikor négypitvaros cselédvilág volt, mert akkor volt helye a cselédnek, és volt mit enni, mert a három havi kommenciót kiadták. Most meg van olyan tanyagazda, aki még a vetőmagot is a cselédjével véteti meg, utána meg elzavartatja a biztonsági őreivel fizetés, minden nélkül. Ez a színtiszta igazság.

Név és cím a szerkesztőségben