Postánkból: Cicát gázolt, hidegvérrel

Augusztus 21-én 18 óra körül mentem haza Nyíregyházán, a Szent István utcán. Egy macska futott keresztbe a járdán, ki az úttest felé. Kis girhes süldő volt, piros bolhanyakörvvel. Kirohant az úttestre, mert egy másik macska üldözte. A túloldali sávban jött egy autó, tompa puffanás volt az egész. Nincs mit szépíteni, a vezető meg sem rezdült, sem előtte, sem utána. Még csak a kormány sem remegett meg a kezében.

Kizárt, hogy ne látta volna az elérohanó fekete cicát. Talán nem akart balszerencsét…? Forgalom nem volt, a következő autó sok méterrel mögötte haladt. A körforgalom előtt jártunk, a lámpa is messze volt még. Valamiért még is sürgős volt neki. Vagy csak a saját örömére gázolt? Talán olvassa ezeket a sorokat és magára ismer.

Szeretném elmondani (főleg neki), mi történt, miután ő még csak kísérletet sem tett arra, hogy megálljon, és megnézze, lehet-e segíteni a nyomorult macskakölykön. Szerencsétlen pára fejéből lüktetve ömlött a vér, közben valami görcsös rángatózás dobálta fel és fel az útról, némán vergődött. Csak remélhetem, hogy ekkor már nem érzett semmit. A látvány bevésődött a fejembe, azóta sem tudom kiverni onnan. Körülbelül 15 másodpercig tarthatott a haláltusa.

Csak azt tudtam akkor, hogy ki kell rohannom az úttestre, hogy megállítsam a következő autót, hátha még lehet valamit segíteni, jóvátenni. Mondanom sem kell, a remény pár másodperce – szerencsére – hamar elszállt, kilehelte a lelkét, már csak egy ernyedt, sóhajszerű ellazulás maradt a végére. Volt gazdája, a nyakörv erről árulkodott, haza várták. Fiatal volt, csak pár hónapot élt.

A látvány emléke idővel bizonyára tompulni fog bennem, a gázoló közönye viszont nem feledhető. Civilizáció?! A sötét középkori barbárság itt él közöttünk, bennünk! Legközelebb ki fog a bal első kerék alá kerülni? Egy gyerek? Te? Én?

• Postánkból: A láncolatok sora
• Postánkból: Sportorvosi vizsgálatok kutyafuttában?!
• Postánkból: Legalább a szurkolókért, gyerekek!

Mankó Éva, Nyíregyháza