Rendszerek és elméletek

Lehetne jó egy lezárt korszak – de lehet-e az, ha tiltotta a nemzeti trikolór használatát vörös színpár nélkül? Ha civil ruhás rendőrök igazoltattak október 23-kán három egyetemistát az aluljáróban veréssel fenyegetve, ha nem oszlanak, mert azon a napon az már csoportosulásnak számított? Beszél arról valaki, hogy nem volt útlevele „Nyugatra”, majd csak három évre szóló, fejenként max. 80 dollárral?

Ezért kellett a Trabantba préselni a 80 éves nagymamákat is, és elcipelni az osztrák határhoz bevásárolni. Hány évet is kellett várni még a 80-as években is egy sima vezetékes telefonra? Hatot, nyolcat...? Kábé, de kenőpénzzel!
S a rendszerváltás előtt néhány évvel egyetemre jelentkező két jóbarát közül az egyiket tényleg elküldték a felvételi előkészítésről, mondván: „szülei nem a munkásosztály tagjai”? Igen, el. Aztán egy másik egyetemen végzett, s megkezdhette az adósság törlesztését, amit az összeomló rendszer hátrahagyott. Egy korosztály egyes tagjai talán azért élik meg személyes sértésként a kádárizmust illető kritikákat, mert akkor voltak fiatalok, életerejük teljében, és úgy érzik, az ő munkájukat kérdőjelezi meg az utókor – ám a probléma ettől egyetemlegesebb.