Szenzációs évzáró győzelem

Irigylésreméltó mindaz, ami Körmenden körbeveszi a sportágat, de hát tettek is ezért az elődök, amiről a hat kupagyőzelmet és három bajnoki címet hirdető zászlók is árulkodnak. A maiak? Volt már jobb csapata a Körmendnek, így a Rába-partján otthonosan mozgó Déri Csaba vezette Nyíregyháza nem érkezett esélytelenül az ország másik végébe.

Hogy mennyire nem, arról az első negyed is árulkodott. Többnyire a vendégek vezettek, igaz, Vavrával nehezen boldogultak a centerek a saját palánk alatt, így az első tíz perc éppen akkor ért véget, amikor a házigazdánál volt az előny.

A folytatásban aztán visszaterelte a meccs folyását az „eredeti” mederbe a vendégcsapat, Trepák a legjobbkor dobta kosarait, amelyek közé egy tripla is belefért.

Buchanan pedig ott folytatta, ahol egy hete Klosterneuburgban abbahagyta, öt triplával zárta az első félidőt. A negyedik és az ötödiket az utolsó percben vágta be, az utolsót éppen dudaszóra. Így aztán a nagyszünetben, a hatpontos előny birtokában több, mint bizakodó volt a hangulat a vendégoldalon…

Hát, még, hogy a harmadik etapban sem csökkent a nyíregyháziak lendülete. Buchanan ekkor már kettő plusz egyes kombinációkkal szerezte három pontjait, és a különbség nemhogy csökkent volna, tovább nőtt.

Ha kellett, Savic is bevágott egy-egy kosarat, és Trepák is zseniálisan játszott. Egyszóval: nem volt hibapont a vendégek játékában, és ezt az egyre halkuló közönség is díjazta: Sitku triplája után (71–93) a nyíregyháziakat éltette a „Húsz, húsz” rigmus, a meccs hősét, Buchanant lecserélésekor vastaps kísérte a kispadig, miként a csapatot az öltözőbe. Mindezek a hazai tábor részéről persze.

Története során először nyert az NYKK Körmenden, de az igazi eufória elmaradt. Egy huszonnégy pontos különbséget nem illik kitörő örömmel fogadni, Déri Csaba pedig a jó angol focistákhoz hasonló módon nem alázta meg egykori csapatát azzal, hogy ovációban törjön ki.
Azt viszont konstatálhatja, hogy jó úton jár a csapat.

- Bodnár Tibor -