A csodálatra méltó „gazdag” India - az út 3. része

India - Csordás ­László, ­Fehér Csaba és ­Pusztai ­Árpád július 28-án indult ­Kijeven keresztül ­Újdelhibe. A továbbiakban Fehér Csaba útleírásából idézünk. A hatalmas út utolsó része következik.

Az indiai utakon való közlekedést kis túlzással a vidámparki dodzsemezéshez lehet hasonlítani. 70-80 kilométernél gyorsabban szinte sehol nem lehet közlekedni, mert bármikor és bárhol feltűnhet néhány tehén az úton, vagy autópályán forgalommal szemben, „szolidan” lehúzódó gépjármű, esetleg riksa, vagy tuk-tuk. Nyolcórás utazás után megérkeztünk a Ranthambore Nemzeti Parkba, elfoglaltuk a szobánkat, másnap korán reggel pedig indultunk dzsippel a szafari parkot felfedezni. „A park egykor a királyi fenségek, a jaipuri maharadzsák játszótere, vadászterülete volt, majd a függetlenedés után nemzeti parkká nyilvánították (1972). Ez is azon kevés helyek egyike, ahol a Project Tiger program működik. A programot Indira Ghandi indította el 1973-ban azzal a céllal, hogy India páratlan és színes ökoszisztémáit megóvják, ezáltal biztosítsák a világhírű bengáli tigrisek számára természetes élőhelyük megmaradását.”

Antilopokat, majmokat, pávákat láttunk, sajnos tigriseket nem, viszont nagyon jó érzés volt ismét csak a természetben járni.

Tavak és legendák

Másnap reggel Puskharba, a szent városba indultunk, nem is sejtettük, hogy milyen fontos nap lesz ez az életünkben. 3,5 órás utazás után a szent tó mellett álltunk meg. „Pushkar városa különösen fontos szerepet tölt be a hinduk életében. A legenda szerint ugyanis tavai Brahma kezei közül kihulló virágszirmokból keletkeztek. Minden évben zarándokok milliói gyülekeznek a városban, hogy Kárttik havában megmártózzanak a szent tóban. A víznek az isteni teremtés révén a hinduk a lelket minden bűntől megtisztító erőt tulajdonítanak.”

A tóhoz ötvenkét különböző lépcsősor vezet le, minden szakaszát saját névvel illetik. A víznek mágikus erőt tulajdonítanak, és az egyes lépcsőszakaszok által határolt tórészek mind más és más hatással bírnak: egyikük termékenységet biztosít, a másik a leprát gyógyítja, de van, amely szépséget és bájt varázsol a megmerítkezőre.”

Ahogy látták az érdeklődésünket, máris sokan jöttek, hogy egy kis lelki gyakorlatra levigyenek minket. Laci és Árpi engedett a hívó szónak, szandáljukat levéve a tóparton egy beavatott (holy-man) segítségével 20 perces lelki gyakorlatot tartottak, a tóban sem kellett megmártózniuk, viszont 500 rupiért megkenették magukat a tó vizével. Két boldog, tiszta emberrel utaztam tovább Jaipurba. A rózsaszín város fontosabb nevezetességeit két nap alatt bejártuk.

„Jaipur története évszázadokra vezethető vissza. A rádzsputok uralkodása számos ragyogó épületet és erődöt adott a városnak. Kik ezek a rádzsputok? Hun és szkíta hódítók leszármazottai, akik a harcos és uralkodó kasztba kerültek. Mai napig nagy befolyással rendelkeznek Rajasthan tartományban. A mogul uralkodóknak behódoltak, a britek nem foglalkoztak velük egész addig, míg nem zavarták az elképzeléseiket. A legendákban jóságos, romantikus lovagok benyomását keltik, gyakorlatban vaskézzel uralkodtak. Palotáikat megtarthatták, ma főleg a turizmusból adódnak a bevételeik. Ezek többsége az UNESCO Világörökségét képezi. 1956-ban lett Rajas­than fővárosa a „rózsaszínű város”, melynek a lakossága mára meghaladja a 3 millió főt. Az ékszereiről, drágaköveiről híres város lakossága kellő rámenőséggel fogadja az erre vetődő turistát.

City Palace

A palota látogatása után könnyen belátható, hogy a jaipuri uralkodók India leggazdagabb rétegéhez tartoztak. A hatalmas komplexumok, udvarok, kertek és épületek keveréke egyaránt megtestesíti a radzsasztáni és a mogul építészet jellegzetességeit. Jelenleg is a kecses Chandra Mahalban él az uralkodói család, mely határos a palota látogatható részeivel. A Városi Palotában a régi királyi ruhák, fegyverek és különböző érdekes tárgyak is megcsodálhatóak.

Hawa Mahal

Valószínűleg a város legismertebb épülete a Szelek palotája, amit 1799-ben építettek. Mint oly sok minden, ez is a hölgyeknek készült, hogy szemügyre vegyék a falakon kívüli világot anélkül, hogy megpillantsák őket. Luxus és gyönyörű környezet kényeztette a hárem hölgyeit, ám „börtön” volt a javából a palota. Vörös és rózsaszín homokkőből épült, Jaipur szívében magasodik. Mellette a lüktető és forgalmas út miatt a külső homlokzata nehezen fényképezhető. Erre megoldás, ha engedünk az ékszerészek hívásának és megnézzük portékáikat, cserébe nagyszerű szögből fényképezhetjük az áhított épületet.

Jal Mahal

Ha egy kis nyugalomra vágyik az utazó, akkor keresse föl a Jal Mahalt. Viszonylag messze fekszik (úszik) a városközponttól. A Man Sagar-tó közepén elterülő palotához csónakkal juthatunk közelebb. Nemrégiben újították föl, bámulatos munkát végeztek a jaipuri művészek, akik a 18. század közepén épített palotát és annak hangulatát élesztették újjá. Érdemes sötétedéskor is ellátogatni, varázslatos a fények tükröződése, játéka a vízfelszínen. A tó körül a természet picit kopár, bár a „városi dzsungel” után felüdülés a természet közelében téblábolni…

Amber Fort

A városközponttól fél óra autóútra egy mesés dombon áll az Ámbér-erőd. Az erőd szolgált otthonául a rádzsput uralkodóknak, mialatt Jaipur épült. A várpalota bejáratához gyalogosan vagy kalandosabb formában, elefántháton is feljuthatunk. Az erős falak számtalan lélegzetelállító palotát, templomot, csarnokot és gyönyörűen művelt kertet rejtenek. Pazar kilátás tárul elénk a hegy ormára épített erődből, ahonnan rálátunk a Maota tóra és a történelmi óvárosra is.

Az eddig látottak alapján Jaipurban volt látható leginkább a nagy különbség az életszínvonalban. Egy rendkívül forgalmas felüljáró alatt élt pár család néhány négyzetméteren állandóan koldulva. Néhány perccel később olyan lakópark mellett haladtunk el, melynek házainál már a kacsaláb sem hiányzott. Az egész városon látszott a viszonylagos jólét a többi, eddig látott várossal szemben. Délután nagy eső esett egy órán keresztül, és a főutca pillanatok alatt Velencévé változott, ismét éreztük, hogy Indiában vagyunk. Másnap visszautaztunk Delhibe, és az utolsó este már jó érzés volt tudni, hogy nemsokára magunk mögött hagyjuk a mienkhez kicsit sem hasonlítható világot. Reggel Kijevbe indultunk a repülőgépünkkel, még Delhiben foglaltunk egy a repülőtérhez közel található szállást. Taxival mentünk a kiírt címre, és egy lakótelepen találtuk magunkat. Hotel sehol sem volt. Félórás keresgélés után a Bookingon találtunk egy másik telefonszámot, ezen vettük fel a kapcsolatot a tulajdonossal. Kiderült, hogy lakásokat ad ki, de ahova mentünk, abban már voltak vendégek, így elvitt egy másik háztömbhöz, és egy teljesen komfortos szobát vehettünk ki nagyon jó áron. Kijev egyébként is kellemes meglepetést okozott számunkra, az Oroszországgal való konfliktusból a turisták semmit sem látnak. Mi is úgy éreztük, hogy már Magyarországon járunk. Valóban közelebb az otthonhoz, egy kis étteremben beszéltük meg az elmúlt majdnem egy hónap történéseit.

Szerdán délután megérkeztünk Budapestre. A rengeteg élmény és a visszatérés öröme kísérte végig a napot, ez az út nekünk meghatározó emlék maradt.

- Fehér Csaba -

[related-post post_id="4013280"]

[related-post post_id="4004403"]