Ezer koncert, legendás találkozások: hihetetlen sztorikat mesélt a Debrecen Dixieland Jazz Band

Debrecen - Azért jó dixielandet játszani, mert optimista, improvizatív műfaj – 34 éve tudják.

A Debrecen Dixieland Jazz Band (DDJB) 1985 óta a Debreceni Jazz Napok állandó résztvevője. Idén is fergeteges koncertet adtak a Debreceni Bor- és Jazznapokon a Békás-tó partján. Lenyűgözött, hogy bár rétegzenét játszanak, milyen sok ember jött el meghallgatni őket. Gyarmati Zoltán, a zenekar alapítója akkor ünnepelte 80. születésnapját. Övé a „legidősebb jazz szaxofonos” cím Magyarországon, mondják társai. 1984-ben az ő fejéből pattant ki a DDJB megalapításának gondolata. – Volt otthon egy rádiónk, s bár a háború utáni időszakban nem volt szabad, én mégis sokat hallgattam a Monte Carloból, Londonból, New Yorkból sugárzott adásokat. A dixieland zene különösen tetszett, mert improvizatív – mondta a szaxofonos. Az idei Campus fesztivál legidősebb zenésze úgy gondolja, hogy amíg egészsége engedi, muzsikálni fog.

Alapító tag a jelenlegi zenekarvezető, Gyarmathy István klarinétos is, aki civilben a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa, ő a kettős vezetésben a szervezési feladatokat, a zenekar összefogását látja el. Szerinte a műfaj és a darabok harmóniaváza által nyújtott kereteken belül elsősorban az ember hangulata, lelkiállapota határozza meg, hogy mit improvizál éppen. Megtudtam tőle, hogy eddig két önálló kazettájuk, két önálló CD-jük is napvilágot látott, ezen túl több válogatásban is szerepeltek már. Számos rádiófelvételük van, a Youtube-on pedig nagyjából 50 számuk hallható.

Tikász Sándor is ott volt már a kezdeteknél. A Lux, debreceni rockzenekar alapítójaként is ismert zenész sokáig bendzsón játszott, de az utóbbi időben gitárzenéjével is bővíti a hangzásvilágot. Szerinte azért jó dixielandet játszani, mert optimista műfaj.

Kovács János a Zeneművészeti Szakgimnázium tanáraként 1990-től gazdagítja a csapatot rendkívüli énekhangjával, trombita-játékával, s nem régiben elvállalta, hogy művészeti vezetőként is tevékenykedik.

– A mostani formációhoz csatlakozott egy régi jó barátunk, Gyárfás István, becenevén Gyafi, aki Magyarország egyik legjobb jazz gitárosaként ismert, s akit lassacskán tiszteletbeli taggá nyilvánítunk, mert egyre többször lép fel velünk – mondja.

Az egykori zenekarvezető, Erdei Kálmán zongorista néhány évvel ezelőtti halála fordulópontot jelentett. A már jóval korábban csatlakozott Pataji Géza dobos mellé további új tagokat vettek be: Tóth Dániel harsonával, Kerekes Imre tubával, kapcsolódott a DDJB tagságába, s legújabban Kovács Marietta Mária hegedűjátéka és különleges énekhangja visz új színt hangzásukba, illetve repertoárjukba.

Éltető közönségszeretet

A koncert közben a közönség megtapsolja a pazar improvizációkat, s Kovács János rövid ismertetőkkel bővíti a hallgatóság ismereteit számokról, szerzőkről, korokról. Tőle tudom meg azt is, hogy egy adott harmóniavázra helyben komponál minden zenész. Egy idő után a közönség már nem bírja ülve, többen is felállnak táncolni.

Inspirál bennünket, hogy szeretik a zenénket, s mi egymást is nagyban motiváljuk a szólókkal”

– avat be a szakmai titkokba Tikász Sándor.

Minden tag űz valamilyen polgári foglalkozást, méghozzá magas szinten, s emellett igyekszik időt szakítani a közös próbára. Mégis profi zenészekként állnak ki a nagyérdemű elé, szponzor nélkül, lelkesedésből. Mindenek felett a belső motivációk és a közönség szeretete tartja életben az együttest immáron 34 éve.

Élő legendával muzsikáltak

Legkedvesebb emlékükről faggatva hihetetlen történeteket mesélnek. Néhány évvel megalakulásuk után, 1987-ben az Európai Rádió Unió Tonderi Fesztiválján sikerrel képviselték Magyarországot. – Dániában Louis Armstrong unokaöccsével, Champion Jack Dupree zongorista-blues énekessel játszottunk, akinek a neve fogalom ebben a szakmában. Egy rendezvényen Dupree előttünk lépett fel, s mikor meghallotta a muzsikánkat, visszajött, odaült Erdei Kálmán zongoristánk mellé: négykezest játszottak és énekeltek. Végigzenélte velünk a fellépést. A sajtó is jelen volt, s negyed órán belül elterjedt a hír, hogy egy kelet-európai, ismeretlen zenekar Champion Jack Dupree-vel játszik, benne voltunk a híradóban, a másnapi újságok címlapján szerepeltünk, amint egy élő legendával muzsikálunk – mesélte Gyarmathy István.

Körtánc színes esernyőkkel

– A New Orleans-i fesztiválra is eljutottunk, ahol szintén egy híres művésszel játszhattunk együtt: Dr. Michael White a New Orleans-i zenei élet egyik központi figurája volt akkoriban. Egyre nagyobb extázisba került a közönség, mikor az utolsó dalainkat játszottuk, felálltak, tapsoltak, s végül színes esernyőkkel körbetáncoltak bennünket. Michael White azt mondta nekünk: „Fiúk! Holnap mi is fel fogunk itt lépni, és nagyon remélem, hogy nekünk is ekkora sikerünk lesz, mint nektek!” – emlékezett vissza Tikász Sándor.

Kovács János számára az jelentett óriási élményt, mikor idén meghívást kaptak a franciaországi Megéve-i Jazz Versenyre, és igen erős mezőnyben megkapták a közönségdíjat. – Ez a verseny Európa legjelentősebb autentikus New Orleans-i jazz fesztiválja. Olyan neves tagokból állt a zsűri, mint a Sorbonne Egyetem Jazz Tanszékének professzora, a Francia Jazz Szövetség elnöke, Sidney Bechet zenekarának trombitása. Tizenkét együttes közül három fordulóban választotta ki a négy legjobbat a bíráló bizottság, köztük bennünket. Ez nagy elismerés számunkra, s megerősítés, hogy jó úton haladunk – mondta a művészeti vezető.

Itthon is kitüntették már őket

Az együttes munkáját Hajdú-Bihar megye Aranyéremmel, Debrecen Megyei Jogú Város Csokonai-díjjal és Debrecen Kultúrájáért díjjal ismerte el. A Debrecen Dixieland Jazz Band része Debrecen Értéktárának. – Célunk, hogy minden évben legalább egyszer egy neves jazzversenyre eljuthassunk. Idén két megmérettetésen is voltunk, a franciaországi mellett a csehországi Hradec Kralové-ben, ahol az United Europe Jazz Festival-on léptünk fel – mondta Gyarmathy István.

A beszélgetés végére értünk, amikor feltűnt a budapesti sztár, Gyárfás István, aki épp másnak adott interjút, de nekem is megenged egy kérdést, így felel: – Nagyon szívesen játszok velük, mert szeretik a zenét, nem kényszerűségből muzsikálnak, befogadnak engem.

Lelkesen és örömmel játszanak, s ez ebben a műfajban nagyon fontos.”

- Tulipán Csilla -

A zenekar tagjai

[related-post post_id="3963397"]