Évezredek nyomában, a természet közelében

A tanösvényen járva megismerkedhetnek a környék állat- és növényvilágával, aztán a népi irodalmárokkal. Majd betekintést nyerhetnek egy régészeti feltárásba, és ha szárnyat adnak a képzeletnek, akkor a romok helyén egy bazilikát és monostort láthatnak.

Túlzás nélkül állítható, hogy Vésztő-Mágornak – ahol évezredekkel ezelőtt telepedtek meg az első emberek – van egyfajta szelleme: hallani bizonyos hangokat, érezni bizonyos illatokat. Ez leginkább a természetvédelmi terület közelségének köszönhető. Ha a játszótér, a pihenést szolgáló kiülők és a kemence fogságából sikerül kikerülni, akkor a Holt-Sebes-Körös melletti tanösvényen a látogatók megismerkedhetnek a környék állat- és növényvilágával.

Aztán a múltba csöppenhetnek. Az újkőkori lakóház szomszédságában rekonstruáltak egy tipikus sárréti házat, ami a pákásztanya nevet viseli. A pákászok igazi sárréti ember lévén halásztak, vadásztak, gyűjtögető életmódot folytattak. Rengeteg érdekes eszközt használtak, ezek egyike a vejsze vagy más néven vész – innen ered Vésztő neve is. Ez lényegében egy nádlabirintus volt, és önmagától fogta a kopoltyúsokat.

Szoborpark

Egy kis hídon átlépdelve az érdeklődők a népi irodalmároknak emléket állító szoborparkban köthetnek ki. A park egyedülálló abban a tekintetben, hogy nincs másik hely hazánkban, ahol a mozgalomnak ilyen szintű emléket állítottak volna. Az első két szobrot 35 éve állították – Erdei Ferencnek és Szabó Pálnak –, a csapat később bővült a Vésztőhöz ezer szállal kötődő Sinka Istvánnal, a fekete bojtárral is, legutóbb pedig Püski Sándor és Kodolányi János kapott mementót.

A szoborparkból hatalmas puszta, illetve két domb, halom tárul a látogatók elé, köztük pedig Szent László 25 éve állított lovasszobra nyúlik az égbolt felé. A két halom a jelenlegi kutatások szerint egy volt, csak kettévágták.

A halmot emberi tevékenység alakította ki, többek között lakóházak, temetkezések és hulladékgödrök maradványa.

A halom a legmagasabb részén eléri a hét métert is, és abban kilenc kultúrréteg figyelhető meg, az újkőkortól a rézkoron át a bronzkorig. Tehát 7-8 ezer évet is utazhat az, aki betekint a szelvénybe, a régészeti bemutatóhelyre, és úgy érezheti magát a csontvázak és edények révén, mintha belecsöppent volna egy ásatás kellős közepébe.

Templomépítők

Nagy László, a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely Múzeum igazgatója elmondta, a területet a honfoglalók is megszállták, majd a 10. században a Csolt-nemzetség vette birtokba. A 11. század első felétől a 12. század végéig négyszer is folyt templomépítés a dombon, és végeredményként egy háromhajós kolostortemplom, majd bazilika, illetve monostor állt az erődítésszerű kerítésfallal körülvett területen. Később a török pusztított, majd a tornyok a 18. század végén ledőltek, így mára a romok maradtak.

Aztán a Wenckheim-család vette birtokba a területet, és érdekesség, hogy a romok felhasználásával egy borospincét alakítottak ki az egyik halomban – ami most kiállítóhelyként üzemel. Egy makett szemlélteti, hogyan nézett ki fénykorában a bazilika az U alakú monostorépülettel, de az is látható a megmaradt darabok révén, hogy milyen csodás és rangos díszítések voltak az épületen, az oszlopfőkön, a márvány és a mészkő pedig arra utal, hogy a templom kiemelkedő jelentőségű volt.

Tudta?

Érdemes a romkertet szintén bejárni, és a szemfüles látogatók azt is észrevehetik, hogy melyek az eredeti téglák és melyek azok, amelyeket a konzerválás során építettek be a szakemberek. A domb tetejéről csodás kilátás nyílik a környékre: akár Szent László szobrára, akár a szoborparkra, akár a távolban legelésző őshonos fajtákra, a rackajuhokra és a szürke marhákra. És ha lengedezik egy kis szellő is, akkor garantált, hogy megsimítja a látogatók arcát Vésztő-Mágor szelleme.