"Ez a díj nemcsak nekem szól" Puskás Péter az Ybl-díjról

ÉM/BOON: Mit jelent ez a díj?
Puskás Péter: Minden építész álma, ezért vagyok rá rendkívül büszke. Ez a legmagasabb szakmai díj, az építészek körében nagy megbecsülésnek örvend, aki ebben az elismerésben részesül.

ÉM/BOON: És ön mit érez?
Puskás Péter: Arra kötelez, hogy még jobban odafigyeljek a fiatalabb kollégáim nevelésére – tízen dolgoznak a cégben – , és hogy még magasabb szakmai színvonalon végezzem a munkámat. Ugyanakkor hihetetlen lelki nyugalmat is érzek. A kapkodás, ami a mindennapjaimat jellemzi, alábbhagyhat egy kicsit, hiszen elismerték, jó úton járok. Az más kérdés, hogy látom a másik két miskolciYbl- díjas kollégámat – Rudolf Mihályt és Bodonyi Csabát – hogy mennyit kell ma is fogcsikorgatva küzdeni az elismerésért, és ez szomorúvá tesz.
Ha a közéletiség úgy értékelné ezt a díjat, mint amire a szakma tartja, az jó dolog lenne. És még valami... Ez a díj nem csak nekem szól, hanem a Bodonyi Csaba és Ferencz István nevével fémjelzett, a Plesz Antal által lerakott országosan elismert miskolci műhelynek is. És Műépítész kft.-beli valamint társtervező kollégáimnak is, mert csapatmunka a miénk. És a megbízóknak, akik – mint a szóból is kiderült – bizalmukkal tisztelnek meg bennünket álmaik megvalósulásának megtervezéséért.

ÉM/BOON: Ön életművéért kapta az elismerést. Többek között a Deszkatemplomért, a Szinva teraszért, a Hősök teréért...
Puskás Péter:... az átfogó munkásságomért. Érdekes, hogy van pesti építész, akinek a lakóparkjait díjazták. Itt, vidéken sokkal színesebbek a megbízások. Mi a lakóparkok mellett terveztünk irodaházat, templomot, középületet, közterületet, készítettünk városrendezési terveket.

ÉM/BOON: A sok-sok megtervezett épület között bizonyára van kedvenc...
Puskás Péter: Egy apa sem tesz különbséget a gyerekei között. Emellett minden megrendelőnek – ha csak hétvégi házat szeretne is – olyan, mintha a várát terveztetné. Mi ehhez a várhoz segítjük az embereket, ezért minden munkát a legnagyobb tisztességgel kell elvégezni.

ÉM/BOON: Az építész munkáját sokan kritizálják. Hogyan lehet ezt kezelni?
Puskás Péter: Nem lehet megsértődni. Ami szakmailag elfogadható, azt el kell fogadni. A közpénzből épülő munkák esetén az utca embere jogosan érzi úgy, hogy kritikával élhet, hiszen az ő izlését, látásmódját formálják.

ÉM/BOON: Kritikában volt része a Szinva terasz, a Hősök tere tervezésénél is. Mekkora kompromisszumokra van szükség egy-egy terv elkészítésekor? Sokat változik a végső megoldás az eredeti elképzeléshez képest?
Puskás Péter: A kompromisszumkézség kényes dolog. Az önkormányzati megrendelések esetén tudatában kell lenni a felelősségnek, hogy csoportokat, embereket, réteget képviselünk. Egy épület, egy tér végülis használati tárgy is a művészeti értékei mellett. A Szinva teraszra visszatérve... ott nem volt szükség kompromisszumra, és szerintem tökéletes lett. A Hősök terénél az ötödik tervet fogadták el. Nos, ő lett az a gyerekem, akinek még hosszú ideig fogni kell a kezét.

ÉM/BOON: A belvárosi rehabilitáció nagyrészt az ön építész irodája nevéhez fűződik. Mi a várható folytatás?
Puskás Péter: Nemsokára kezdődik a második ütem építése, remélem, abban is sikerül munkát szereznünk. Talán elhárulnak az akadályok a Rákóczi utca és a Papszer sarkán épülő methodista templom megépítése elől, kezdődik a Semmelweis kórházban a szülészet - nőgyógyászat épületének rehabilitációja, és a Csillagpont projekt, megcsináltuk a Zenepalota terveit, és bízom újabb pályázatokon meghirdetett munkákban is.

ÉM/BOON: Milyen lesz Miskolc ön szerint hosszú évek múlva? Jó úton haladunk?
Puskás Péter: Függetlenül attól, hogy lesz-e benne részem... Az jut eszembe, amit Nagy László költő nyilatkozott, amikor megkérdezték, mit üzen az embereknek, akik 100, 500 év múlva fognak élni. Azt mondta, ha lesz még emberi arcuk, akkor csókolom őket. Nos, így vagyok én ezzel a várossal.Tartsa meg az arcát olyannak, amilyen úton elindult...