"Makovecz újabb világcsodája"

"Makovecz újabb világcsodája" – hirdeti egy látványterv alatti cím a Végardói Wellness Központ és Fürdő tervéről írt cikk felett. Ugye ismerjük a hét világcsodát? Kheopsz piramis, Szemiramisz függőkertje stb. De használjuk ezt a szót még akkor is, ha a világot ámulatba ejtő dolog létesül, vagy ilyen tettet valósít meg valaki.

Sárospatak díszpolgára szép együttest tervezett, csak éppen nem világcsodát, ahogyan azt Hörcsik Richárd polgármester úr mondja. Ez így a legvaskosabb túlzások kategóriájába tartozó, megmosolyogtató szöveg, a mértéktelenség vagy talán már a szertelenség stilisztikai eszköze. Ha ezen az alapon állunk, akkor régiónk tele van világcsodákkal, ami feltehetően azt jelenti (ez esetben), hogy talán egy sincs!? Tapolcai Barlangfürdő, Egerszalók, Bükkszék (a Salvus víz csoda a javából), Parád, és még lehetne sokáig folytatni a sort.

Ha ilyen újságcikket olvas az ember, akkor óhatatlanul csak az juthat az eszébe, hogy annak idején azért "találtuk fel" a magyar nyelvet, hogy mélyről fakadó dicsekvési ösztönünket kielégíthessük. Remélem, hogy a közügyekben, városa méltatásában a hétköznapokon nem ez a szemlélet, gondolkodási mechanizmus érvényesül a polgármester úr, illetve a képviselőtestület esetében, mert ha igen, akkor csak azt tudom nekik üzenni, hogy "a szavak olcsók", még akkor is, ha azt igyekszünk kifejteni, hogy teljes az egyetértés köztünk és Isten (a világ) között. Egy lelkésztől elvárható lenne, hogy gondolatait, de főleg szavait mindig az ellenőrzése alatt tartsa.

Füredi Lajos
Mezőkövesd