Egy lépés, egy mosoly, egy jól teljesített feladat

Debrecen - A kiképzett „csodakutyák” fizikai és lelki szinten is segítik a beteg gyerekeket.

Kirándulni, játszani, beszélgetni vagy csak megölelni a szeretteid – a legtöbb ember számára ezek mindennapi dolgok, de azokban a családokban, ahol a gyermek valamilyen fogyatékkal született, a fenti apróságok is ajándékot jelentenek. Életük küzdelmekkel teli, de a Csodakutya Alapítvány – és kiképzett kutyusaik – önzetlenséggel és segítőkészséggel reményt adnak egy teljesebb életre.

Célok és csodák

– A Csodakutya Állatasszisztált Terápiás Közhasznú Alapítvány tíz éve foglalkozik a nevében jelzett tevékenységgel. Segítő kutyákat képzünk, és sérült gyerekek terápiás fejlesztésében veszünk részt – mondta el érdeklődésünkre Fábiánné Mile Alíz, az alapítvány elnöke.

– A segítő kutyák: terápiás, személysegítő és mozgássérült segítő kutyák, akiket mi képzünk ki. A terápiák egyik része intézményes keretek között zajlik. Például óvodában, iskolában, ahol a gyerekek a mindennapjaikat töltik. A másik része egyéni fejlesztés, az pedig a Csodakutya Alapítvány terápiás szobájában, órarendi keretek között, előre egyeztetett időpontban történik. Általában heti egy-két alkalommal, minimum egy tanévre tervezve. Önkéntes tevékenységünkért cserébe olyan apró csodáknak lehetünk részesei, melyek egy életre meghatározzák egy gyermek fejlődésének irányát és ütemét, amely gondolkodásunkat, életfelfogásunkat is folyamatosan alakítja – fogalmazott az elnök.

Önzetlen szeretet

A kutyák kiképzése kapcsán többek közt megtudtuk, hogy a két-három napos kutyánál már látni lehet, milyen is lesz a későbbiekben.

– Mi képezzük őket, a terápiás kutyák a felvezetőikkel élnek együtt. Ha nem dolgoznak, akkor családtagként tekintünk rájuk. Személy- és mozgássérült-segítő kutyákat is képzünk, sikeres vizsga után a klienshez költöznek. A képzés körülbelül másfél év, egyéves koráig nem is vizsgázhat a kutya. Mindegy milyen fajta, mindig az adott egyedet vizsgáljuk, pontosabban azt, hogy milyen a habitusa. Hiszen fontos, hogy mely célra és milyen típusú segítségnyújtásra fog szolgálni. Például, ha mozgássérült-segítő kutyát képzünk, akkor nyilván nagyobb testű ebet választunk ki.

– Különböző feladatokat tud elvégezni a kutya, köztük azt, hogy hoznak-visznek dolgokat, ajtót nyitnak, villanyt kapcsolnak, megkeresnek, felvesznek tárgyakat, kosarat cipelnek, esetenként lázat, rohamot jeleznek, és persze társként is szolgálnak – sorolta Fábiánné Mile Alíz. – Országszerte keresnek bennünket, a terápiák három megyében is indulnak majd szeptemberben: Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Évente körülbelül három személyi és/vagy mozgássérültet segítő kutyát képzünk, vizsgáztatunk és adunk át a klienseknek támogatástól függően. Debrecenben komoly várólistánk van, a segítő kutya átadására esetenként két-három évet is várnia kell az illetőnek. A családokkal a kutya átnyújtása után is kapcsolatot tartunk. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk – mondta a szakember.

Kitartás és optimizmus

Ottjártunkkor találkozhattunk egy pozitív szemléletmódú családdal, akik ellátogattak kutyájukkal, Kikivel az alapítványhoz a Napló és a Hírek 360 felkérésére. Katonáné Jakab Andreát kértük meg, meséljen nekünk arról, hogyan találkoztak a Csodakutya Alapítvánnyal, és hogy milyen az életük Fannival, aki koraszülöttként jött a világra.

– Fanni a 24. héten született, 500 grammal. Az első héten volt két agyállományi vérzése, amely az egész idegrendszerét, mozgás- és beszédközpontját érintette. Nagyon sokáig gépen volt, öt hónapos korában tudtuk őt hazavinni. Féléves korától gyógytornász járt hozzá, éveken keresztül minden hétköznap korai fejlesztésre hordtuk. Közben Alízék bekerültek ebbe a fejlesztő- és rehabilitációs központba az állatasszisztált terápiával, amire Fanni is elkezdett járni. Ekkor láttuk, milyen hatással van a gyerekre a kutya – idézte fel az édesanya.

Elmondta azt is, hogy a kislány motivált volt, többet mozgott, kinyújtotta a kezét, amit amúgy nehezen tud.

– Ezután, kitaláltuk, hogy legyen egy saját kutyája. Az alapítvány hirdetett egy nyílt napot, de ekkor már volt egy kilenc hónapos családi kutyánk, Kiki. Megnéztek ezen az eseményen Alízék, és úgy látták, hogy részt vehet a segítő kutyák speciális kiképzésén. Kiki először velem vizsgázott, így terápiás páros lettünk, majd személyi segítő kutya és használója tanúsítványt szereztünk – mutatta be a folyamatot Katonáné Jakab Andrea.

Sokat segít

– Fanninak Kiki sok dologban nyújt segítséget. Mentálisan kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, motiváltabb, fejleszti a szem-kéz koordinációt, többet nyúl a tárgyakért, játszik a kutyával. Kiki segít például a pelenkát ki- meg bevinni, hozza és leveszi a zoknit Fanniról. Együtt alszanak és kelnek, de volt példa arra is, hogy Fanninál egy rohamot jelzett. Kikinek nagyon sokat köszönhetünk, vele kerek az életünk – vallotta meg Andrea. – Fanni jövőjét illetően, ő mindig a pici lányom marad, és megteszünk mindent az apukájával, hogy boldog élete legyen, mint az elmúlt 13 évben. Ő ebbe született bele, nem tudja sajnos, milyen egészségesnek lenni – tette hozzá a kislány anyukája.

- Szilágyi Zsófia -