Farkasszemet a tükörrel

Mindnyájan tudjuk, hogy a testünk, kinézetünk mesélő könyv a nagyvilágnak, árulkodik minden egyes tettünkről, valamint falatról, amit önmagunknak ajándékozunk. Nem marad titok, hogy milyen értékeket képviselünk, betekintést nyújtunk abba is, hogy mások felé milyen bánásmódot mutatunk. Nagy Emese írása.

Amióta az első látogatást megtettük a Földön, az első mosoly köszöntött minket a világban, azóta vagyunk kölcsönhatásban minden egyes részecskével az univerzumban. Ennek ellenére mégis a legnagyobb interakciót az életünkben önmagunkkal éljük át, hiszen a testünk a lelkünkkel kölcsönös viszonyban áll. Hiába öltjük magunkra a legdrágább, legszínesebb holmijainkat, ha kifelé mégis az sugárzik belőlünk, hogy a belső énünk a szürke minden árnyalatát magában hordozza.

Ha építkezni akarunk, akkor azt bátran tegyük, azonban az alap soha nem hiányozhat, így az éltünkből sem maradhat ki, hogy ápoljuk és óvjuk magunkat. Vigyázni pedig sokkal egyszerűbb a testi épségünkre, mint a szervezetünkre. Nincs olyan nap, hogy ne néznénk tükörbe, aki pedig szemből visszapillant, az sokszor csak szemfényvesztés. A tükör legtöbbször nem mutat mást, mint az álmainkat, amilyennek látni akarjuk magunkat, viszont mi lehetünk azok, akik leránthatjuk a leplet, hogy végül a valósággal nézhessünk farkasszemet, hogy utána saját magunk őszinte támasza lehessünk.

- Nagy Emese -