Valóra vált a fiatal lány álma

Címkék#Császi Judit #állat #Debrecen #macska #háziállat

Császi Judit mindig is imádta az állatokat, viszont soha nem gondolta volna, hogy kedvencei úgy csöppenek be az életébe, ahogyan az végül történt. – Gyermekkorom óta szerettem volna cicát, de valamiért a sors mindig úgy hozta, hogy várat még egy kicsit. Most viszont eljött az idő… Nemrég még egyedül éltem, de mióta a két kandúrom az életem része lett, azóta soha nem érzem magam magányosnak – mondta el lapunknak Császi Judit.

Sokszor mondják, hogy nem a gazdi választja meg kedvencét, hanem a kisállat talál magának egy szerető társat, aki jóban és rosszban mellette van. Császi Judittal hasonló történt, aki jelenleg egyedül él, mégsem érzi magát magányosnak, hiszen két cica boldogítja mindennapjait, akiket a sors küldött hozzá, szinte kopogtattak az ajtaján a kandúrok. Talán azért, mert tudták, szerető barátra lelnek a huszonkilenc éves lány személyében.

Hullámzó viszony

– Manó és Csipesz ma már az életem részei, mindketten mentett cicák, de nem menhelyről kerültek hozzám, mondhatni ők találtak rám, én pedig befogadtam őket. Manó egy 5 éves lány macska, vöröses fehér színű, még kislány volt, amikor az utcáról befogadtam, szó szerint egy kis bolhás, csipás állatka, de első látásra beleszerettem. Akkor még nem gondoltam volna, hogy egy évre rá hasonló történik, de Csipi is úgy tért be hozzám, hogy az ajtók küszöbén sírt, megesett rajta a szívem, nem tudtam volna magára hagyni.

Bánatomra kezdetekben nem jött ki egymással a két cica, Manónak sok idő kellett, hogy megszokja, nem ő az egyetlen úr a házban. Mai napig nagyon furcsa a viszonyuk, Manó érezteti Csipivel, hogy ő a főnök, nem igazán viselkednek szerető testvérekként, de már egymás nélkül sem tudnának élni, amolyan se veled, se nélküled a kapcsolatuk – kezdte kedvencei bemutatását a balmazújvárosi lány, aki jelenleg Londonban próbál szerencsét.

Barátságos cicák

Judit mindig is rajongott az állatokért, nagyon imádta a macskákat, így ez a furcsa véletlen egyáltalán nem volt ellenére, szeretettel vette magához a sorstalan kandúrokat. Tudja, többen nem értenek egyet azzal, hogy az állatok bent éljenek a gazdijukkal, viszont ez semmiképen nem érdekli a fiatal nőt, szerinte a lakásban vannak biztonságban, így nyilvánvalóan semmi komolyabb bajuk nem történhet. – Láthatólag jól érzik magukat az otthonomban, persze jobban oda kell figyelnem a takarításra, hogy ne legyen minden macskaszőr, de ehhez is hozzá lehet szokni. A körülöttem élők szimpatizálnak a kedvenceimmel, nem is csoda, hiszen rettentő barátságos kis jószágok, akik tudják, hogyan hódítsák meg az emberek szívét.

A túlzott szeretetemnek ára lett, kissé elkényeztettem őket, de nem bánom, mindenből a legjobbat szeretném nekik adni, hiszen megérdemlik. Jól neveltek, nem ugrálnak a konyhapultra, az étkezőasztalra, mindig kivárják, hogy megkínáljam őket az általuk legszeretettebb finomságokkal, melyek többnyire száraz, illetve konzerveledelek – tette hozzá.

Bolondos órák

Köztudott, hogy a macskák rajonganak a pihenésért és a babusgatásért, az én kedvenceim is lustálkodnak a nap 60 százalékában, sokszor lebzselünk együtt, de nem ritka, hogy egyedül elvonulnak, és úgy eresztik ki a fáradt gőzt. – Sokat játszok velük, amit csak bolondos óráknak nevezek, mindig kikapcsolok, amikor velük lehetek, akkor más nem létezik, csak ők. Rengeteg szeretetet tudnak nyújtani, tudják, hogy éppen milyen kedvem van, nyugalmat árasztanak és sokszor törődőek is.

„A macskatartás nem való mindenkinek, ha jobban megismerjük őket, akkor rájövünk, hogy sok odaadást igényelnek, de közben nagyon sokat is adnak, amely felbecsülhetetlen”

– mondta végül.

- Nagy Emese -