Akár száz évig is élhet az eleven fosszíliának számító bojtosúszós hal

Akár száz évig is élhet az eleven fosszíliának számító bojtosúszós hal, a coelacanth.

Korábban úgy vélték, nagyjából 20 évig él ez a hal, az új kutatások szerint azonban a cápákhoz hasonlóan a százéves kort is megélheti.

Francia kutatók múzeumi példányok pikkelyein látható jeleket vizsgálták, ezek a halak évgyűrűihez hasonló információkat rejtenek magukban. A szakértők úgy vélik, hogy a hal élete közepén párosodik és vemhessége öt éven át tarthat – olvasható a BBC hírportálján.

Ezek az állatok olyannyira veszélyeztetettek, hogy a tudósok csak már kifogott és elpusztult állatokat tudnak megvizsgálni.

Korábban a tudósok a halak korát egy bizonyos pikkelyen lévő nagyobb vonalak alapján határozták meg. A francia szakemberek azonban rájöttek arra, hogy apróbb vonalak is láthatóvá válnak polarizált fény használatával. Ezen apróbb vonalak segítségével pontosabban meghatározható az állat kora: eszerint a legidősebb, általuk vizsgált egyed 84 éves lehetett.

A technológia használatával a tudósok két embriót is megvizsgáltak. Becsléseik szerint az egyik ötéves, a másik 9 éves lehetett. Az elevenszülő coelacanth vemhessége eszerint legalább öt évig tart.

Ez az ötéves terhesség nagyon különleges az állatok és a halak körében is – mondta Harold Walker, a Scripps Oceánkutató Intézet munkatársa.

A lassan növekvő és kevés utódot világra hozó halat súlyosan fenyegeti a kihalás veszélye a klímaváltozás és a túlhalászat miatt. Életvonalának ismerete segíthet a védelmére hozható intézkedések meghatározásában – mondta Bruno Ernande, a Montpellier-i Egyetem kutatója.

A coelacanth fajt sokáig kihaltnak vélték, míg 1938-ban előbukkant egy példány egy halászhálóból Dél-Afrika partjainál. Ezt követően két populációt fedeztek fel Afrika keleti partjainál és egy másikat az indonéziai Szulavézi (Celebesz) szigetnél.

Az afrikai populáció súlyosan veszélyeztetett, valószínűleg már csak pár száz példány létezik.

„Úgy tűnik, a coelacanthnak van az egyik leglassabb, ha nem a leglassabb életvonala a tengeri halak közül, hasonlít a mélytengeri cápákéhoz” – mondta Kélig Mahé, a franciaországi Boulogne-sur-merben lévő északi-tengeri halászati kutatóegység munkatársa.

Az eredmények azt sugallják, hogy ezek az állatok fenyegetettebbek az eddig véltnél. Ezek az információk tehát elengedhetetlenek a fennmaradásuk biztosítása érdekében.

A jövőbeli kutatások azt is vizsgálni fogják, hogy a halak növekedése összefüggésben van-e a hőmérséklettel. Így információkat nyerhetnek arról, milyen hatással van a klímaváltozás erre a különösen sebezhető fajra.

A coelacanth ősei 420 millió éve fejlődtek ki, túlélték a kontinensek mozgását és az aszteroida becsapódását, mely eltörölte a Földről a dinoszauruszokat.

A tengerfenék barlangjaiban rejtőző halak akár 1,8 méteresre is megnőnek, súlyuk több mint 90 kilogramm lehet.

A tudósok eredményeikről a Current Biology című tudományos folyóiratban számoltak be.