Kertésznek lenni küldetés

Földes - Számára ugyanolyan fontosak a kis kertek, mint a közterületeken található zöld felületek. Interjú Megyeri Szabolcs kertmérnökkel, kertbloggerrel.

Bár sokszínű munkát végez a kertészetben, mégis a legjobban azt szereti, amikor kinn lehet a kertben, érezheti a virágok illatát, beleharaphat az éppen érő gyümölcsökbe, és élvezheti a növények által teremtett atmoszférát.

A hajdúszoboszlói felmenőkkel rendelkező, fővárosban élő Megyeri Szabolcs kertészmérnököt bloggerként, közéleti személyiségként is ismerhetjük. Gyakran láthatjuk a kertészetekben tevékenykedni, bemutatókat tartva, vagy a számítógép előtt dolgozni, ahogy különböző médiafelületeken interjút ad szakmai témákban. A kertészetet bolondulásig szerető fiatal szakember a napokban Földesen osztotta meg a kertészet iránt érdeklődő népes hallgatóságával a tavaszra készülő konyhakertekben és gyümölcsösökben esedékes tennivalókról tapasztalatait, praktikáit.

Bár Budapesten nőtt fel, már gyermekkorában megszerette a kertek és a növények világát. Honnan ez a nagy vonzódás a kertészet iránt?

Bárcsak vidéken születtem volna! Így városi kertész lettem. Hatéves korom óta érdekel a növények világa. Édesapám, bár nem értett a kertészethez, de rendet tartott a zuglói kertünkben. 2000-ben a Varga Márton Kertészeti Szakközépiskolában végeztem kertész technikusként. Ott rájöttem, hogy a középiskolai képzés létkérdés, megtanultam, hogy ami nincs a könyvekben, azt kint a kertekben, fóliákban kell elsajátítani. Talán ezért is Németországba mentem, ahol egy évig a szakmában dolgoztam.

Gondolom, a németországi kertészetek elbűvölték önt. Mégis hazatért. Honvágy vagy más vezette haza?

Igazán Németországban, Straelenben tanultam meg a rendet. Ott láttam, hogy a háborút követően a generációk hogyan építették újjá kertészeteiket. Ahol én dolgoztam, az egy cserepes dísznövénygyár volt. Picit kiábrándító volt, én inkább a szabadföldi kertészet után érdeklődtem. Bár Németország egy fantasztikus ország, talán sikeres is lehettem volna ott, a sajátos magyar dolgok, és a családom hazahúzott. De az is igaz, hogy még tanulni is akartam. Hazatérésem után a Kertészeti Egyetem főiskolai karán diplomáztam, ahol szakdolgozatomat – milyen furcsa az élet – térségfejlesztés témában írtam meg. Testvéreim kertépítőként nem lettek annyira bolondjai a kertészetnek, mint én.

Gondolom, munkája kapcsán is sokat találkozik a kertészet iránt érdeklődőkkel. Milyen a kapcsolata a magyar kertbarát köri mozgalommal, a kertbarátokkal?

Megvallom őszintén, szerény a kapcsolatom. A kertbarát körök tagjai általában az idősebb generációhoz tartoznak. Harminckilenc évesen azonban élénkebb barátságokat szeretnék kialakítani velük. Több előadáson, szakmai bemutatón már találkoztam képviselőikkel. Igyekszem mindenben segíteni a kezdő és haladó kertbarátokat. Kertésznek lenni küldetés. Egy örömüzenet, amit tetteimmel és bátorító szavakkal tudok átadni. Nem kell kertésznek lenni ahhoz, hogy valaki egy kis zöld felületet teremtsen meg a környezetében. Amikor nem a hozzánk látogatónak szólnak a virágok vagy a gyümölcsök, hanem nekünk esik jól leülni ott egy hosszú nap után vagy elkortyolni egy kávét reggelente. Erre szüksége van az embernek, éljen akár a főváros kellős közepén vagy egy kis faluban. Az elmúlt 20 évben Budapesten, a fővárosban, de sajnos még a vidéki városokban élők is leszoktak arról, hogy meglévő kertjükben megtermeljék maguknak a könnyen termeszthető zöldségeket, gyógy- és fűszernövényeket. Számítások szerint ma Magyarországon mintegy másfél millió kiskert van, amelyek döntő többsége nincs kihasználva.

Rendszeres szakértője a különböző kertészeti témával foglalkozó lapoknak és rádióműsoroknak, de számos televíziós riportban is megszólal. Hogy látja, befolyásolható az emberek kertkultúrája?

Az egyik rádiócsatornán Kertek, mesék, szerelmek címmel korábban saját műsort vezettem, melyben kertészeti, szakmai és közéleti témák is napirendre kerültek. Vannak műsoraim ahol kertészekkel, tájépítészekkel, faápolókkal, és mindenféle „zöld” szakemberrel beszélgetek, akikkel együtt igyekezünk azon, hogy Magyarország egy szebb, jobb és zöldebb hely legyen. Célom írásaimmal, kisfilmjeimmel mindig: fórumot adni a kertész szakmának, hiszen a következő évek, évtizedek legnagyobb kihívásának a klímaváltozásnak a megválaszolásához a kertész társadalomra is elengedhetetlenül szükség van. Mielőtt a kertészkedők megvásárolnak egy növényt, érdemes utánaolvasni, egy kicsit megismerni a növények igényeit. Hova érdemes ültetni? Milyen gondoskodást igényel? Van-e olyan kártevő, ami ellen védeni kell? Mivel a kezdő és haladó kertbarátokban egyaránt merülnek fel ilyen és hasonló kérdések, létrehoztam egy olyan internetes blogot, ahol az érdeklődők megismerhetik az általuk kiválasztott növényeket. Mindig felhívom a figyelmet arra, hogy nem feltétlenül kell rengeteg növényt elültetni egy kertbe, viszont ha valamit elültetünk, azt érdemes alaposan megismerni. Hiába van például gyönyörű rózsája valakinek, ha nem meri visszametszeni, a következő évben egészen más arcát mutatja majd. Én nem vagyok tájépítész, ezért nem komplett kerteket tervezek, hanem a növények alapos, gyakorlott ismeretével próbálok tanácsot adni fajtaválasztásban, válaszolni a klasszikus mit-hová ültessünk kérdésekre, és a növények ápolásában, gondozásában nyújtok segítséget, hogy a lehető legtöbbet lehessen kihozni az adott kertből.

Véleménye szerint csak a kertészek által létrehozott kertek szépek?

Szó sincs róla. A blogjaimban sokszor írok erről, ugyanis nem feltétlenül az a legszebb kert, amelyet kertészek hoztak létre. Hiszen mindenki álmodhat magának egyedi kertet. Egy olyan kertet, ahol megfér egymás mellett a ricinus, a mályva és a kukorica, ahol nappal az orgona, később az estike bódítja el az illatával, ahol a paradicsom, a menta, a napraforgó és a vadon termő virágok tökéletes összevisszaságában valami különleges születik. Itt a virágok illata az orrunkat, a szebbnél szebb növények látványa a szemünket, a madarak csicsergése a füleinket kényezteti.

A kert zöld orvosság Bálint gazda szerint. Ön osztja ezt a megállapítást?

Feltétlenül. Milyen igaza van a századik születésnapjához közeledő Bálint Györgynek! Családi példámmal is meg tudom ezt erősíteni. Nagyszüleim Hajdúszoboszlón éltek, nagyapám Gólyáson, az olajosoknál dolgozott. A családi legendárium szerint nyugdíjasként harminc évvel tovább élt a kiskertje munkáinak, elfoglaltságainak jóvoltából. Szerintem valódi gyógyír, ha kint vagyunk a kiskertben, és azt örömmel munkáljuk…

- Péter Imre -

[related-post post_id="4143560"]

[related-post post_id="4137843"]