Zsóri Dániel: nagyon magasra tettem magamnak a mércét

A FIFA-gálákon eddig Puskás Ferenc neve jelentette az egyetlen kötődést a magyar futballrajongók számára – az idei, milánói eseményt ugyanakkor a fél ország lélegzetvisszafojtva várta, hiszen első ízben egy magyar játékos is szerepelt a díjra – stílszerűen a Puskás-díjra – jelöltek között; és hétfőn este, fél kilenc után nem sokkal Zsóri Dániel jelöltből győztessé vált, ami a Fradinak lőtt gólját látva papírforma, de... Kérdés, hogy miként birkózik meg ezután azzal, hogy pályafutásának a legeslegelején irdatlanul magasra került a mérce. Tizennyolc évesen ez az óriási elismerés egyben óriási teherré is válhat – a nem mindennapi élményeken túl erről is kérdezte a Nemzeti Sport az ifjú futballistát a milánói Scala előtt.

Idestova két órája tartja a kezében a pazar trófeát, azóta a tévéseknek már beszélt is róla, azaz akár tudatosulhatott is, hogy… Tudatosult? Hogy a FIFA-gálán végül is önt szólították a színpadra, és nem Leo Messit?

Nem, nem… Ezt még most is nagyon nehéz feldolgozni.

Már azt sem volt könnyű, hogy a Rangadó-díjátadón is sikerült nyernem, viszont azt, hogy most, ezen a gálán az én nevemet mondták be, azaz úgy gondolták, idén én lőttem a legszebb gólt a világon, ez… ez egyszerűen hihetetlen. Egyébként már amikor a tíz közé jelöltek, akkor sem nagyon hittem a szememnek, aztán a szurkolóknak köszönhetően bekerültem a háromba, és most itt állok ezzel a díjjal, miután egy színpadon lehettem egy sor világnagysággal… Még emésztem – felelte a Nemzeti Sport kérdésére Milánóban Zsóri Dániel.

Az imént egy angol újságíró arról érdeklődött, milyen érzés Messi előtt végezni egy ilyen versenyben.

Óriási élmény, hogy egy ilyen fantasztikus játékossal szemben győzni tudtam, erre nagyon büszke vagyok, ám igazán arra, hogy első magyarként nem csupán a jelöltek közé kerülhettem, de el is nyerhettem a legnagyobb magyar futballistáról elnevezett díjat.

Egy ilyen gólt, pláne az azért járó díjat inkább egy pályafutás megkoronázásának szokás tartani – az ön esetében viszont épphogy a kezdetet jelenti, hiszen élete első NB I-es meccsén nyitott rögtön ezzel, amiért most a fél világ előtt átvehette az egyik legrangosabb elismerést. Léc ilyen magasra ritkán kerül a startnál – mit tud tenni annak érdekében, hogy ne éreztessék azt önnel, öcsém, Puskás-díjas vagy, neked hetente kell megváltanod mostantól a világot?

Az tény, hogy ezzel a góllal valóban nagyon magasra tettem magamnak a mércét. A szurkolók onnantól fogva elvárták, hogy akkor döntsem el mindig a meccseket, ami azért tizennyolc évesen nagyon nem könnyű, pláne a bemutatkozásom után, azonnal. Úgy gondolom, azzal, hogy ideigazoltam Fehérvárra, és kész vagyok a szükséges munkát elvégezni, elérhetem a célomat, azaz a maximumot nyújtani minden edzésen, minden mérkőzésen, és akkor idővel stabilan eredményes tudok lenni. Ez a díj csodálatos, ám tisztában vagyok azzal, ha nem dolgozom kőkeményen, akkor idővel csak egy dísz lesz a polcomon, semmi több.

Esetleg sikerült néhány szót váltani a díjazott „kollégákkal”?

Amikor vége lett a gálának, olyan játékosok gratuláltak, mint Marcelo, Sergio Ramos, Clarence Seedorf, még Jürgen Klopp is… Egyszerűen hihetetlen érzés.

Ollózva gólt lőni minden fiatal focista nagyon szeretne, ám keveseknek adatik meg az az érzék, hogy olyan természetesnek hasson, és a kivitelezés is úgy sikerüljön, ahogy önnek. Mikor kapott rá az ízére?

Annak idején egy mesében láttam, hogy a főhős sokat ollózik, aztán kimentem, és elkezdtem gyakorolni. Jól ment, azaz sokat csináltam, később edzésen is. Akadt olyan edzőm, aki az egészet bohóckodásnak tartotta, nem nézte igazán jó szemmel, de a többségnek nem volt vele baja.

Azon a bizonyos napon érezte, hogy valami különleges történhet önnel? Vagy csak úgy jött? Hogy épp jókor küldte be Herczeg András, nem öt perccel előbb, meg hogy egyáltalán beküldte, iksznél, tizennyolc évesen, a listavezető ellen…

Na igen, ezt a díjat egyben Bandi bának is köszönhetem, mert ha nem szavaz nekem bizalmat, akkor most nem állnék itt – és ezért nagyon hálás vagyok neki is, a Debrecennek is. Aznap egy kicsit megváltozott az életem, bár ahogy mondtam, azért akkor is, és azóta is próbálom ezt a helyén kezelni.

De véletlenek, ugye, nincsenek, hogy minden úgy történt végül is, ahogy?

Nem, nem, ezt én is így gondolom. Véletlenek nincsenek…

FIFA-GÁLA, 2019 – A DÍJAZOTTAK

Puskás-díjas: Zsóri Dániel (magyar, Mol Fehérvár/Debreceni VSC)

Az év férfi játékosa: Lionel Messi (argentin, FC Barcelona)

Az év női játékosa: Megan Rapinoe (egyesült államokbeli, Reign FC)

Az év férfi kapusa: Alisson Becker (brazil, Liverpool FC)

Az év női kapusa: Sari van Veenendaal (holland, Arsenal/Atlético Madrid)

Az év férfi edzője: Jürgen Klopp (német, Liverpool FC)

Az év női edzője: Jil Ellis (egyesült államokbeli, Egyesült Államok női válogatott)

Az év férfi csapata: Alisson Becker – Sergio Ramos, Mathijs de Ligt, Virgil van Dijk, Marcelo – Eden Hazard Frenkie de Jong, Luka Modric – Kylian Mbappé, Lionel Messi, Cristiano Ronaldo

Az év női csapata: Sari van Veenendaal – Lucy Bronze, Wendie Renard, Nilla Fischer, Kelley O'Hara – Amandine Henry, Julie Ertz – Marta, Rose Lavelle, Megan Rapinoe – Alex Morgan

Fair play díjas: Marcelo Bielsa és a Leeds United

Az év szurkolója: Silvia Grecco (brazil)

Borítókép: Zsóri Dániel a FIFA díjátadóján hétfőn Milánóban