Még a Konyhafőnök döntősének sem sikerült az első rántotta

Idővel mindannyian kipróbáljuk főzőtudásunkat a konyhában. Az első néhány kísérlet után kiderül: egy örök szerelemmé válik, vagy inkább átadjuk másnak a fakanalat. Forási Ákos, a debreceni származású harmincegy éves fiatalember az elmúlt tíz évben végigjárta a szakácsranglétrát, és most elsőként számol be a Naplónak sikereiről, illetve választ kapunk arra a kérdésünkre is: mikor jött rá, hogy a konyhapult mögött kell tevékenykednie? – Húszéves koromig a cívisvárosban éltem, majd szerencsét próbáltam Angliában, illetve éltem majdnem öt évet Máltán is. Ez idő alatt megtanultam a főzés csínját-bínját, amit próbáltam kamatoztatni a hazaköltözésem után. Körülbelül három éve annak, hogy Magyarországon élek, tavalyelőtt, 2019-ben részt vettem a hazai Konyhafőnök főzőműsorban, ami hatalmas élmény volt számomra. Azért jelentkeztem, mert szerettem volna főzni Rácz Jenőnek és Sárközi Ákosnak, és örömömre igencsak sok fogásomat megkóstolhatták és véleményezhették – fogalmazott lapunknak a verseny egykori finalistája, aki elárulta, miért is imádja olyannyira a gasztronómiát.

Népszerű lett a szakma

– Mindig szerettem a hasam, ahogy minden bizonnyal a legtöbb gyermek. Ha édesanyám vagy a nagymamám a konyhában szorgoskodott, akkor mindig körülöttük sertepertéltem. Nagyon szerettem volna kipróbálni magam, majd tízévesen elkészítettem az első rántottámat, amihez nem használtam zsiradékot, úgyhogy hadd ne mondjam milyen állaga lett – mondta halvány mosollyal az arcán.

Nagymamájának óriási kertje volt, hirtelen nem tudna olyan alapvető gyümölcsöt vagy zöldséget említeni, ami ne lett volna a gyümölcsösben megtalálható. – A nagyszüleim önellátó életet folytattak, így mindig hazai alapanyagokból készülhettek a finomabbnál finomabb ételek – bizonyára ez is hatással volt rám, ezért lettem az ízek és a konyha megszállottja. Nem tudnám elképzelni az életem főzés nélkül, viszont nem egyszerű manapság ebben a szakmában elhelyezkedni. Mármint nagyon sokan vannak, akik szakácsként szeretnének dolgozni, viszont kevesen vannak, akik az elhivatottság miatt, többeket az hajt, hogy trendi lett a pálya. Népszerű lett a konyhában tenni-venni, de ezzel együtt az étterembe járás is felkapottá vált – aminek csak örülhetünk. Tizenöt évvel ezelőtt itthon sokan azt sem tudták, mi is az a fine dining étkezés (6-8 étel felszolgálása), ma pedig már számos olyan étterem van hazánkban is, ahol szinte csak ez várja a vendégeket – ismertette.

A cívisvárosi fiatalember életét valamennyire megváltoztatta a műsorban való kiemelkedő teljesítménye, azonban nem az ismertség volt számára a fontos. Sokkal inkább örül annak, hogy a szakmában felfigyeltek rá, így a lehetőségek is megtalálták. Jelenleg a Street Kitchen csapatának a tagja, amire nagyon büszke, viszont a jövőben a főzés mellett szeretne a testépítéssel is komolyabban foglalkozni.

„Az életem – ahogyan másé is – az elmúlt időszakban kissé felfordult, de nem szabad búslakodni, mindig csak előre!”

– El szeretném végezni a testépítő-sport­oktató tanfolyamot, hogy a főzés és a mozgás egyszerre jelen tudjon lenni az életemben – mondta. Majd végezetül válaszolt a következő kérdésre: mi az a három magyar étel, amit biztosan ajánlanál a turistáknak? – Töltött káposzta, gulyásleves és a töltött paprika, ami nálam tutira felkerül a listára, ha a legjobb magyar kajákról van szó – válaszolt.

Nagy Emese