Dzsúdló ellopta a szíveket a Campuson

A Campus Fesztivál fellépői a harmadik napon is odatették magukat. A Park Színpadon egymásnak adta a mikrofont T.Danny, Dzsúdló, majd az élő legenda Korda György és Balázs Klári is. Lapunk Juhász Mártont, azaz Dzsúdlót kérdezte sikerről, az alkotás mögötti motivációról, és jövőbeli tervekről.

Több mint két éve robbant be a köztudatba az MTV EMA-, és Fonogram-díjas Dzsúdló. A kreatív, elgondolkodtató szövegvilággal operáló pop/trap előadót mára tízezrek követik. A borsodi faluból, Mezőzomborról származó művész mostanra megszokta az őt körülvevő felhajtást, de mint mondta, nem volt ezzel mindig így. 

– Azzal hízelgek magamnak, hogy már tudom kezelni a rajongást egy bizonyos szintig. Amikor először kezdtek el felismerni idegen emberek az utcán, úgy kezelni, mintha valóban tudnák, ki vagyok, – és valami kapcsolódási pontunk lenne a zenén túl – az meglehetősen fura volt. Nem tudtam vele mit kezdeni, azt sem értettem az elején, hogy vajon miért van ez? Az utóbbi időben ráadásul egyre tovább erősödött ez a jelenség, sokan nagyon közeliek éreznek magukhoz. Aminek végső soron örülök persze, mert ez azt jelenti, valamilyen szinten – a zenémen, a megnyilvánulásaimon keresztül – átjön az, amilyen karakter vagyok, amit gondolok a világról, és ahogy viszonyulok az emberekhez, akiket valóban ismerek – fejtette ki.

Nem riadt meg

Talán a drámatagozatos múltból, vagy pusztán a személyiségéből fakad, de mint mondta, soha nem ijesztette meg, hogy hirtelen sokkal több embernek zenél. 

– Tény, hogy amint felkerültem a faluból Budapestre, az első koncertemen többen voltak, mint az összes addigi ismerősöm.

A második koncertemen pedig már többen, mint az egész falu. De a hangom emiatt sosem remegett meg. Az első perctől ugyanolyan volt 200 embernek játszanom, mint mondjuk 5 ezernek. Sőt, amikor már több ezer embernek játszol, egy safe space keletkezik, mert tudod, hogy kifejezetten rád jöttek. 8 ezer olyan ember, aki rám vett jegyet sokkal nagyobb megnyugvást jelent számomra, mint pár száz, aki csak odatévedt a színpadhoz, amin épp fellépek – tette hozzá.

Egy biztos: az egykor klisésebb rap, pop szakma színterén több olyan fellépő is megjelent – köztük Dzsúdlóval – akik már intelligens, elgondolkodtató szövegvilággal érnek el jelentős sikereket. – Azt nem feltétlenül állítanám, hogy van egy teljesen új generáció, amelyik száznyolcvan fokot fordult és így látja a világot. Inkább csak hasonultunk ahhoz, hogy a pop zene 2022-ben már nem olyan, mint akár pár évvel, vagy évtizedekkel ezelőtt volt. Ma már sokkal szabadabban, könnyedebben találjuk meg a teret arra, hogy a saját nyelvezetünkkel, a magunk szintjén megformálva zenéljünk. Szeretem a popot, és a buta popzenét is, de próbálom a rétegeket megtalálni. Igaz, azzal sem volt soha bajom, ha valami kicsit bunkó, tuskó, akár tőlem távol álló, ha igazinak éreztem. Ha nem egy összetákolt, a menőket koppintó anyag volt. Mi (Krúbi, Beton Hofi) olyan közegből jövünk, olyan zenét hallgatunk szívesen, amit magunk is csinálunk – mondta, hozzátéve, túl fiatalnak tartja még magát, hogy a szakmát érintő bizonyos körfogásokat, összefüggéseket lekövessen. – Lehet később, 5-10 év múlva jobban látom majd, mi marad fenn belőlünk. Azt hiszem, nagyjából ugyanazt mondjuk, mint az előttünk lévők, csak talán máshogy.

Nincs maszk

Az előadó a rá jellemző póztalanságra is kitért. – Tudtam, hogy vannak körülöttem emberek, akik felvettek egy imidzset, hogy innen-vagy onnan jöttek, pedig mindenki látta, hogy nem. Én azonban póztalan vagyok. Alapjában véve azt hiszem, minden ember van annyira menő individuálisan, hogy ne kelljen pózt felvennie, de valamiért kényszeresen magukra aggatják azokat, mint a karácsonyfadíszeket. Viszont ha kivársz, és 100 százalékig beleforgatod a személyiségedet egy projektbe – ami nyilván lelkileg, fizikailag megterhelő tud lenni – előbb utóbb profitálni fogsz belőle.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy Juhász Márton rengeteget tesz az ő „projektjébe”, ám a nagy hajtás sok esetben árthat a fellépők kreativitásának. A zenész ezzel kapcsolatban is megosztotta véleményét. – Nagyon be kell osztani az energiákat, tudni kell a határokat, hogy mikor minek van itt az ideje. Rájössz előbb-utóbb, hogy valamit nem lehet erőltetni. Ha benne vagy például egy ilyen nyári fesztivál szezonban, töredék időd van ahhoz képest, mint mondjuk amennyi télen lenne. Igaz, az sem túl sok. Úgy vélem, ha valamit erőltetek, úgy sem tudok majd alkotni. Jöjjön minden magától, hiszen, ha négy fellépést vállalok egy héten, akkor is csinálni fogok valamit, ez a kreativitásból fakad – összegezte.

Ha már kreativitás, a jövőbeli terveket is kifejtette. – Lesz kollaboráció, mindig igyekszünk kicsit csavarni, alakítani a dolgokon, hogy izgalmasak tudjunk maradni. Rövid távú cél egy Budapest Park telt ház, 2023-ban jön egy nagylemez is, ha minden igaz, és egy saját divatmárkán is dolgozom. Mivel szegényebb környezetből jövök, szeretnék egy saját házat majd, ahol otthon érzem magamat. Esetleg a távolabbi jövőben, külföldön is egyet.

És, hogy meddig juthat a karrierében? A popzenész csattanós választ adott. – Nem tudom még azt mondani, hogy én egy sikeres ember lennék. Attól félek ugyanis, hogy amint kimondom, akarva-akaratlanul azt fogom érezni, hogy megérkeztem, ez a csúcs. Nem gondolom, hogy már sikeres lennék, csak csinálom, amit szeretek, és amit magamhoz képest nyújtani tudok. Ennek persze az is lehet egyfajta mozgatórugója, hogy az említett szegényebb környezetből érkeztem. Viszont ez kétélű dolog, hiszen hirtelen kerülsz egy másfajta financiális közegbe, ami rengeteg szorongást hoz magával – emelte ki Dzsúdló rámutatva arra, miért is próbál a sikerek ellenére is két lábbal a földön maradni.

PSZ